Egy teljes középkori bencés apátságot tártak fel Franciaországban
Európában példátlan régészeti vállalkozás keretében egy teljes középkori bencés apátság, beleértve a kerteket és a temetőket is, hiánytalan feltárását fejezték be Franciaországban. A francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (Inrap) beszámolója szerint az 1002-es alapítástól egészen az 1790-es feloszlatásig működő komplexum vizsgálata egyedülálló betekintést nyújt a női szerzetesrendek belső társadalmi és gazdasági rétegződésébe.
- Franciaországban egy évezredes bencés apátság teljes területét feltárták a régészek.
- A tours-i ásatásokon 890 sírt és számos gazdasági épületet vizsgáltak meg.
- A feltárt leletek részletes képet adnak a szerzetesnők mindennapjairól és a forradalmi pusztításról.
A tours-i Beaumont apátság feltárásának különlegességét az adja, hogy a szakemberek nem csupán az épületegyüttes egy-egy kiemelt részletét, hanem a teljes területet megvizsgálták. A tizennégy hónapig tartó munkálatok során a templom, a kerengő, a káptalanterem, a konyhák, a pincék és a galambdúcok mellett a közel négyhektáros egykori kert és gyümölcsös maradványait is azonosították.
A rétegtani kutatások megerősítették, hogy a kolostor alatt egy 9. és 10. századi település, az oklevelekben 845-ben említett Belmons falu nyomai húzódnak. Az apátsági templom nyolcszáz éves fennállása során folyamatosan bővült, az eredetileg 23 méteres, egyenes szentélyzáródású épületet a 12. és 13. századra egy 55 méter hosszú, szentélykörüljárós bazilikává alakították.
A területen összesen több mint ezer temetkezést dokumentáltak, amelyből 890 sírt rendkívüli alapossággal vizsgáltak meg a szakemberek. Az elhunytak eloszlása szigorúan követte a kolostori hierarchiát, a plébániai temető és a szolgálók nyughelye mellett külön térséget tartottak fenn a szerzetesnőknek, míg a legfontosabb tisztségviselőket a káptalanteremben hantolták el.
A szegények és a szolgálók temetőjében vizsgált csontvázakon súlyos fizikai megterhelés nyomait, köztük előrehaladott ízületi gyulladásokat és gerincferdüléseket mutattak ki a kutatók. A templom szentélyében a vallási vezetők mellett valószínűleg férfi papok is nyugodtak, akiket a kora újkori szokásoknak megfelelően a gyülekezet felé fordítva, fejjel kelet felé temettek el.
A régészek számos vallási kegytárgyat, köztük zarándoklatokról származó érméket, kereszteket és oltáriszentség-tartókat találtak a sírok és a padlószintek környezetében. A leletanyag egyértelműen cáfolja a szigorú aszkézisről alkotott általános képet, a hulladékgödrökből ugyanis a 18. századból származó, rendkívül drága kínai porcelán teáskészlet töredékei is előkerültek.
Ez a gazdagság nagyrészt a magas rangú vezetőknek, köztük a 1732 és 1772 között hivatalban lévő Madame de Vermandois apátnőnek volt köszönhető. A magas rangú egyházi vezető, aki XIV. Lajos francia király unokájaként került a kolostor élére, saját vagyonából finanszírozta az épületegyüttes déli és nyugati szárnyának 1725-ös újjáépítését.
A bencés női közösségek társadalmi összetétele a középkor és a kora újkor folyamán élesen kettévált a származás és az iskolázottság mentén. A nemesi vagy tehetős polgári családokból származó kórusnővérek feladata a liturgia végzése és a kiterjedt uradalom irányítása volt, aminek érdekében magas szintű, a mai egyetemi képzéseknek megfelelő oktatásban részesültek.
Ezzel szemben a szerényebb sorból érkező laikus nővérek, akik gyakran írni és olvasni sem tudtak, a kolostor fizikai munkáit és az ellátást biztosították. A két csoport közötti különbséget a rendi szabályzatok értelmében a ruházatuk is egyértelműen jelezte. A források alapján a 16. században mintegy hatvan, a 18. század végén pedig negyvenhat apáca élt a komplexumban, akiknek a napi szükségleteit egy kiterjedt, laikusokból álló személyzet is segítette.
Ez is érdekelhet
A franciaországi szerzetesrendek élete az 1789-ben kirobbant nagy francia forradalom során pecsételődött meg, amely az egyházi vagyon államosítását és a rendek feloszlatását hozta magával. A Nemzetgyűlés határozatai értelmében 1790-re a bencés apácáknak is el kellett hagyniuk a tours-i Beaumont kolostort, az épületeket pedig kiürítették.
A forradalmi időszak radikális pusztításának régészeti nyomai is megmaradtak a helyszínen, a szentély padlója alatt ugyanis megtalálták az egykori királyi származású apátnő teljesen kifosztott sírkamráját. A kutatók szerint a nemesi származást hirdető sírkövet a forradalmárok eltávolították, a drága ólomkoporsót pedig a háborús szükségletek miatt feltehetően beolvasztották, hogy puskagolyókat öntsenek belőle.
