Hajótörött tengerészek 19. századi túlélőtáborát találták meg Tűzföldön

Egy 19. századi hajótörés túlélőtáborának maradványaira bukkantak régészek a Tűzföld közelében fekvő, lakatlan Estados-szigeten. A felfedezésről és a területen zajló kutatásokról az Antiquity című tudományos folyóiratban megjelent cikk szerint az előkerült leletanyag a híres argentin tengerész, Luis Piedra Buena és legénysége 1873-as kényszerű táborozásához köthető.

Az argentin kutatócsoport a Franklin-öbölhöz tartozó Lacroix-öböl térségében végzett feltárásokat, ahol egy meredek domb lábánál, egy patak közelében bukkantak az emberi jelenlét nyomaira. A felszínre hozott 19. századi tárgyak között üveggyöngyöket, egy palackot, fémlapokat és kerámiagombokat is azonosítottak. A régészek különös figyelmet fordítottak azokra a leletekre, amelyek egyértelműen egy hajó felszereléséhez tartoztak, köztük egy fedélzeti prizmára, amely a belső terek nappali megvilágítását szolgálta, valamint egy kormánylapát zsanérjára. A kutatók egyúttal újra megvizsgálták a sekély vízben fekvő hajóroncsdarabokat is.

A történeti források szerint Luis Piedra Buena 1873-ban az Espora nevű sóner (vagy szkúner) fedélzetén indult expedícióra a térségbe, elsősorban pingvinzsír gyűjtése céljából. A hajó azonban a zord időjárási körülmények között zátonyra futott és megsemmisült. A katasztrófát követően a legénység több mint két hónapot töltött az elszigetelt szigeten. A túléléshez a hajóroncsból kimentett készleteket használták fel, majd a megmaradt faanyagból egy kisebb vitorlást építettek, amelyet Luisito névre kereszteltek. Ezzel a rögtönzött járművel végül sikeresen elérték a dél-amerikai kontinensen fekvő Punta Arenas kikötőjét.

Nicolás Ciarlo, a kutatás vezető szerzője rámutatott, hogy az ehhez hasonló régészeti helyszínek egyedülálló lehetőséget kínálnak a krízishelyzetek és az extrém elszigeteltségben alkalmazott túlélési stratégiák elemzésére. A tudósok ugyanakkor egyelőre nem tudták minden kétséget kizáróan bizonyítani a kapcsolatot a feltárt tábor és Piedra Buena csapata között.

A korabeli feljegyzések ugyanis ellentmondásosak abban a kérdésben, hogy a tengerészek pontosan milyen mértékben bontották szét az Espora testét az új hajó építéséhez, a tengerfenéken fennmaradt roncsdarabok pedig nem teljesen egyeznek meg a leírásokkal. A szakembereknek egyelőre azt a pontos helyszínt sem sikerült azonosítaniuk, ahol a Luisito építése zajlott, így a jövőben a fadarabok anyagvizsgálatával próbálják tisztázni a roncsok eredetét.

Az Estados-sziget (Isla de los Estados) az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő régi, veszélyes tengeri útvonalak egyik kulcsfontosságú pontján helyezkedik el. A Magellán-szoros és a Horn-fok megkerülése a 19. században az egyik legkockázatosabb tengerészeti feladatnak számított az állandó viharok és a kiszámíthatatlan áramlatok miatt. A Panama-csatorna 1914-es megnyitása előtt a globális tengeri kereskedelem jelentős része ezen a szakaszon haladt át, ami rengeteg hajótörést eredményezett a patagóniai partvidéken. A régió felfedezői és a fókavadászok gyakran kényszerültek a lakatlan szigetvilágban meghúzni magukat egy-egy pusztító vihar során.

Luis Piedra Buena a 19. századi argentin tengerészet és a déli területek feltárásának egyik legmeghatározóbb alakja volt, aki számos hajótörött életét mentette meg a térségben végrehajtott akcióival. Tevékenysége jelentősen hozzájárult Argentína déli szuverenitásának megerősítéséhez, nevét ma is tisztelet övezi Dél-Amerikában. Az Estados-sziget zord környezete a korabeli európai kultúrára is hatást gyakorolt, hiszen a szigeten 1884-ben felépített San Juan del Salvamento világítótorony szolgált ihletül Jules Verne egyik kései, A világítótorony a világ végén című regényéhez.