Akhilleusz kultuszához kapcsolják a Berezany szigetén talált báránylapockát

Egy ókori görög településről származó, különlegesen megmunkált és madarakat ábrázoló báránylapockát kapcsoltak Akhilleusz kultuszához a szakemberek. A kutatók szerint a faragott csontot egy egyelőre ismeretlen, az otthoni védelmet szolgáló magánrituálé során alkalmazhatták.

A különleges tárgyat még 1989-ben hozták felszínre az orosz Állami Ermitázs régészei a Fekete-tenger északi partvidékénél fekvő Berezany szigetén. Az ókorban Borüszthenész néven ismert görög település feltárása során előkerült csont funkcióját hosszú ideig nem sikerült egyértelműen tisztázni. Az Orosz Tudományos Akadémia Anyagi Kultúra Történeti Intézetének (IIMK RAN) munkatársa, Szergej Szolovjov és az Ermitázst képviselő Alekszej Kaszparov a közelmúltban vetették alá újabb elemzésnek a leletet. A szakemberek a kerámiatöredékek és a rétegtani viszonyok alapján a tárgy korát a Kr. e. 6. század első felére vagy harmadik negyedére datálták.

A zoológiai vizsgálatok megállapították, hogy a csont egy két-két és fél éves juhhoz tartozott. Az állat húsának elfogyasztása után a lapockát szándékosan és aprólékosan átalakították. A csont szélesebb peremén fogazott bevágásokat ejtettek, míg a kiálló taréjrészt hullámos formájúra faragták. A tárgy külső felületére egy hegyes eszközzel két, balra néző madár alakját karcolták fel, a mester pedig apró vonalakkal az összezárt szárnyakat és a tollazat finomabb részleteit is megjelölte.

A formai kialakítás és a karcolatok együttes jelenléte a kutatók szerint egyértelműen vallási, rituális funkcióra utal. A madarak pontos fajtájának meghatározása ugyanakkor komoly kihívás elé állította a szakembereket. A tengeri környezet és a csont hullámosra faragott taréja a Berezany szigetén ma is gyakori sirályokra enged következtetni. A madarak csőrének alakja és a vonalakkal jelzett sötét tollazat azonban a varjúfélékkel, különösen a dolmányos varjúval is rokonságot mutat.

Az ókori görög hitvilágban a madarak megjelenése és viselkedése az isteni akarat közvetítőjeként szolgált. A varjú hagyományosan Apollónhoz kötődött, aki a tengerészek és az első telepesek legfőbb pártfogója volt Borüszthenészben. A Fekete-tenger északi térségében azonban Akhilleusz tisztelete is kiemelkedő szerepet játszott, a heroikus hős itt a települések és a lakosok védelmezőjévé vált.

Az ókori leírások szerint Akhilleusz helyi szentélyeit csodás madarak, a modern értelmezések szerint leginkább sirályok gondozták és őrizték, így mindkét madárfaj ábrázolása indokolhatja a kultuszhoz való kapcsolódást. Szergej Szolovjov összegzése alapján a hullámos mintázat és a madarak jelenléte egy olyan privát rítus kellékére utal, amellyel a korabeli lakosok Akhilleusz tengeri oltalmát kérték.

A lelet történelmi hátterét a görög gyarmatosítás, a nagy kolonizáció időszaka adja. A kis-ázsiai Milétosz tengerészei a Kr. e. 7. század végén és a 6. század elején kezdték el betelepíteni a Pontosz Euxeinosz, vagyis a Fekete-tenger északi partvidékét. Berezany szigete, az ókori Borüszthenész az egyik legkorábbi és legfontosabb ión kereskedelmi előretolt helyőrség volt a régióban, mielőtt a közeli Olbia városa átvette volna a gazdasági vezető szerepet. A helyi görög telepesek a zordabb környezetben és a nomád szkíták szomszédságában sajátos regionális kultuszokat alakítottak ki a fennmaradásuk érdekében.

Ebben az északi határvidéki térségben Akhilleusz alakja jelentősen átalakult a homéroszi eposzok trójai hőséhez képest. A fekete-tengeri görögség körében Akhilleusz Pontarkhész, a Tenger Ura néven tisztelték, akinek a mítoszok szerint az istenek a közeli Fehér-szigetet (a mai Kígyó-szigetet) adták végső nyughelyül. A hős hivatalos, állami szintű tiszteletét számos kőfelirat és nyilvános oltár bizonyítja a térségben.