Kiadták a külföldre hurcolt ókori kínai bronztárgyak katalógusát
Tizennégy éves kutatómunka eredményeként a Sanghaji Klasszikusok Kiadó megjelentette az elveszett ókori kínai bronztárgyak hatvankötetes katalógusát. Ahogy a South China Morning Post beszámolt róla, a Pekingi Egyetem és a Kínai Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal projektje hiánypótló bizonyítékláncot teremt a fosztogatások során külföldre hurcolt nemzeti örökség visszaköveteléséhez, egyúttal visszaállítja az ország kulturális narratíva feletti irányítását.
- A Pekingi Egyetem kutatói egy hatvankötetes kiadványban több mint huszonháromezer, Kínán kívül őrzött ókori bronztárgyat katalogizáltak.
- A felmérés rávilágított, hogy a korábban becsült háromezer helyett hétszer annyi elveszett műkincs található a külföldi gyűjteményekben.
- Az új adatbázis tudományos alapként szolgál a háborúk és csempészet során külföldre hurcolt történelmi emlékek jogi visszaköveteléséhez.
A 2012-ben indult felmérés során a kutatók harminc ország több mint kétszázhatvan intézményét és magángyűjteményét vizsgálták meg. A Csu Feng-han történész vezette adatgyűjtés rámutatott, hogy a külföldön őrzött relikviák száma meghaladja a huszonháromezret, ami hétszerese a korábbi becsléseknek.
A szakemberek minden műkincsről egyedi adatlapot készítettek, amely tartalmazza a fényképeket, a pontos méreteket és a külföldre jutás ismert történetét. A dokumentált anyagok között rituális edények, fegyverek és harciszekér-alkatrészek is szerepelnek.
A bronzművesség a kínai történelemben kiemelkedő jelentőséggel bír, a rituális tárgyak az uralkodói hatalom és az államiság fizikai megtestesítői voltak az ókori Kínában, különösen a Nyugati Csou-dinasztia idején. A katalogizált tárgyak közül több mint háromezer hordoz ősi feliratokat a korai államalakulatok politikai és vallási életéről.
Ezek az értékes leletek túlnyomórészt a Csing-dinasztia tizenkilencedik század végi hanyatlásától a huszadik század közepéig tartó időszakban kerültek ki az országból. A politikai káosz, a háborús fosztogatások és a műkincskereskedők révén hatalmas mennyiségű műtárgy vándorolt a nyugati múzeumokba. A kötetekben szereplő esetek többségénél hiányoznak a legális exportot igazoló dokumentumok, ahogy azt a Paocsiban feltárt, jelenleg a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban őrzött Nyugati Csou-kori oltárkészlet története is példázza.
Ez is érdekelhet
Az adatbázis publikálása jelentős diplomáciai és jogi eszközt biztosít a pekingi vezetés számára a visszaszerzési törekvésekben. Huo Cseng-hszin, a Kínai Politikatudományi és Jogi Egyetem professzora szerint a kulturális örökség hazahozatalának legfőbb gyakorlati akadálya eddig a bizonyítéklánc hiánya volt, amelyet az új archívum most nagymértékben pótol.
Vang Ven, a Zsenmin Egyetem intézetvezetője hangsúlyozta, hogy a nyugati intézmények évtizedeken át dominálták ezen ókori leletek értelmezését, a kínai szakemberek munkája azonban visszaállítja a tárgyak eredeti jelentését. Bár a becslések szerint még több millió kínai műtárgy található külföldön, a most megjelent kiadvány a tudományos kutatás mellett a jövőbeli nemzetközi tárgyalások alappillérévé válhat.
