Nagyon magasra nőtt: 188 centiméteres termete miatt speciális konyhapultot kellett csináltatni legendás tévés gasztroműsoraihoz. Igazi nagysága azonban életművében van. Sokan vádolták azzal, hogy emancipált korunkban újra száműzni akarta a nőket a konyha rabságába. Holott éppen ellenkezőleg történt. Nézőit arra ébresztette rá, hogy a főzés nem nyűg, nem teher, nem pokolba kívánt kötelesség, hanem egyike a legkreatívabb és legszórakoztatóbb tudományoknak.

Nem szakácsnak indult. Az 1912-ben Kaliforniában tehetős családba születő diáklányt érdekelte az angol nyelvészet és történelem, szívesen sportolt, kitűnően kosarazott. New Yorkban lakberendezéssel kacérkodott, majd újságírónak állt. A második világháború azonban fordulatot hozott az életébe.

Ízkutatás a Riviérán

A Pearl Harbor-i japán támadást követően szolgálatra jelentkezett a tengerészgyalogosoknál, magassága miatt azonban elutasították. Végül a hírszerzésnél alkalmazták, ahol tehetsége egyre fontosabb posztokra juttatta: Srí Lankán (akkor még Ceylon), majd Kínában teljesített szolgálatot. Itt ismerkedett meg Paul Childdal – a két kém egymásba szeretett, és Amerikába visszatérve rögvest összeházasodtak. A háború után, 1948-ban Pault Franciaországba helyezték, és ezzel új fejezet kezdődött Julia életében. Az asszony nem beszélt franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul még alapfokon sem tudott főzni. A pár Rouenben költötte el első közös franciaországi vacsoráját: a vajban párolt nyelvhal és osztriga mellé Loire menti fehérbor dukált, és Julia úgy érezte: „szabaddá váltam, és lelkierővel töltődtem fel”.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. ősz különszám számában olvasható.