A kora újkori étlapok nagyon másképpen néztek ki, mint amihez manapság hozzá vagyunk szokva. A középkor jellegzetességei már eltűnőben voltak, új ételek jelentek meg, ám sok élelmiszer még ismeretlen volt azok közül, amelyek ma alapvetőnek számítanak. 

Az ételek rendje

A hagyományosnak elfogadott étkezés ma Magyarországon három, jól elkülöníthető fogásból áll: levesből, főételből és desszertből. A kora újkorban azonban annyi fogást számoltak, ahányszor új ételeket tettek az asztalra, miután leszedték az előtte ott lévőket: ez háromtól kezdve akár nyolc is lehetett. A főurak hétköznapokon akár 12–25 tál étket is rendeltek az asztalukra, ünnepi lakomákon – lakodalmakon, keresztelőkön – pedig még ennél is többet. Ezeket sok körben hordták fel a konyhából. Az alacsonyabb rangú nemes szolgálóinak is dukált 6-8 tál, de még a többnyire jobbágyszármazású uradalmi alkalmazottaknak vagy a szakácsoknak is 3-4 tál jutott. Eleinte csak arra figyeltek, hogy első fogásként olyan ételeket tálaljanak fel, amelyek hidegen is fogyaszthatók, mivel az étkezés előtti kézmosási ceremónia alatt az asztalon lévő ételek kihűlhettek. E procedúra egykoron abból állt, hogy egy pohárnok kancsóból vizet öntött egy mosdótálba, az étkezők pedig a folyó víz alatt egyenként kezet mostak.

Az első körben kerültek tálalásra a nehéznek tartott (vagyis nehezen emészthető) ételek is. A különleges csemegéket a lakoma második felére tartogatták. Az utolsó fogás mindig gyümölcs volt, amely mellé a XVII. század végén már különféle konfektumokat és konfrejteket (kandírozott gyümölcsöket), illetve sajtokat is felszolgáltak. A ma édességnek nevezett torták, fánkok, bélesek a főfogás ételei között kerültek az asztalra, azokat együtt ették a sós vagy édes „főételekkel”.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. ősz különszám számában olvasható.