Idegen hadihajó volt a híres Hjortspring csónak? Új kutatás írja át a vaskori tengeri háborúk történetét

Észak-Európa egyik legrejtélyesebb régészeti leletét, a mintegy 2400 éves Hjortspring csónakot új tudományos elemzéseknek vetették alá. Az ásatási anyagok újraértékelése után a szakértők meglepő következtetésre jutottak: az ikonikus hadikenu nagy valószínűséggel nem Dániában, hanem a Balti-tenger keleti térségében, fenyőerdőkben gazdag vidéken készülhetett.

A PLOS One folyóirat a Hjortspring csónak eddigi legátfogóbb vizsgálatát közölte nemrég. A közel 20 méter hosszú, karcsú és rendkívül könnyű hajó akár 24 fegyveres harcost is szállíthatott. Íves, szarvasagancsra emlékeztető orr- és fartoldásai a skandináv bronzkori sziklarajzokon megjelenő hajóformákat idézik, ami a tengeri hagyományok hosszú folytonosságára utal. A hajó származása azonban közel másfél évszázadon keresztül vita tárgya volt.

Egy szokatlan rituálé

A Hjortspring csónakot az 1880-as évek végén fedezték fel a dél-dániai Als szigetén, egy lápba süllyedve. A későbbi régészeti feltárások során nemcsak a hajó került elő, hanem egy teljes fegyverarzenál is: kardok, lándzsahegyek, láncingdarabok és mintegy ötven, kelta stílusú pajzs. A fegyvereket szándékosan meghajlították, majd a hajóval együtt helyezték el – egyértelmű rituális áldozatként.

A leletek egy drámai eseményre utalnak. A Kr. e. 4. században egy körülbelül száz főből álló haderő – feltehetően több hajóval – rajtaütést kísérelt meg Als szigetén. A támadók vereséget szenvedtek, a győztesek pedig fegyvereiket és az egyik ellenséges hajót ünnepélyesen a mocsárba süllyesztették.

Kérdések és válaszok

Hogy honnan érkeztek a támadók – Jütlandról, Észak-Németországból vagy Dél-Svédországból –, sokáig vita tárgyát képezte. Az új kutatás azonban bebizonyította: az ellenséges csoport tagjai a balti-tenger vidékéről származhattak.

A kutatók ismét megvizsgálták az eredeti ásatás során félretett tömítőanyag-maradványokat. A vizsgálatok kimutatták, hogy a hajót fenyőszurok és állati zsír keverékével tömítették. Ez döntő jelentőségű, mivel a vaskorban Dániában a fenyőfák rendkívül ritkák voltak az évszázados erdőirtások miatt. A helyi hajóépítők inkább nyírfakátrányt vagy lenolaj és faggyú keverékét használták. Ezzel szemben fenyőszurok bőségesen állt rendelkezésre a Balti-tenger keleti partvidékén – például Bornholmon, Gotlandon, Skániában vagy Észak-Lengyelországban –, ahol kiterjedt tűlevelű erdők maradtak fenn. Mindez erősen arra utal, hogy a Hjortspring csónakot nem Dániában, hanem keletebbre készíthették.

A felfedezés jelentősége

Ha a csónak valóban a Balti-tenger keleti térségéből származott, az események új megvilágításba kerülnek. A támadóknak több száz kilométert kellett megtenniük nyílt tengeren, szigetek és veszélyes szorosok között hajózva, mielőtt Als szigetét elérték. Ez már nem helyi összecsapásra, hanem jól szervezett, hosszú távú tengeri hadműveletre utal.

A Hjortspring csónak így nem csupán Észak-Európa egyik legkorábbi hajója, hanem annak bizonyítéka is, hogy a vaskor elején a Balti-tengeren már kifinomult tengeri hadviselés és politikailag szervezett portyák zajlottak. Vereségük és hajójuk rituális eltemetése pedig Skandinávia egyik leglátványosabb régészeti időkapszuláját hagyta az utókorra.