Ősi kenuk nyomában – a Mendota-tó titkai

Négy évvel azután, hogy egy 1200 éves kenut emeltek ki a wisconsini Mendota-tóból, a Wisconsin Historical Society régészei – a helyiekkel együttműködve – további vizsgálatoknak vetették alá a tavat. A kutatások során eddig tizenhat ősi kenut azonosítottak a tó mélyén, köztük egy 5200 éves példányt, amely Észak-Amerika egyik legrégebbi vízi járműve lehet.

Leletek, amelyek átírják a régió történetét

2021-ben fedezték fel az első, 1200 éves kenut, majd 2022-ben egy újabb, 3000 éves hajó roncsai kerültek elő a mélyből. Azóta további tizennégy kenut sikerült azonosítaniuk a régészeknek, amelyek többsége továbbra is a tófenéken fekszik. 2025 tavaszán a kutatók hat újabb lelőhelyet térképeztek fel – ezek vizsgálata jelenleg is zajlik.

A Mendota-tó fenekéről kiemelt kenukat először konzerválják, majd a Wisconsin History Centerben fogják kiállítani. A feltárásokat vezető Tamara Thomsen régész szerint a leletek révén nemcsak a tó múltját, hanem az egykori vízi közlekedési hálózatot is jobban megismerhetjük. A kutatásban részt vettek a Wisconsin–Madison Egyetem régészei is. Az ő céljuk az ősi fahajók építéstechnikájának, korának és társadalmi szerepének minél pontosabb rekonstruálása volt.

Rejtett mérnöki tudás 

A kenukból vett famintákat az USDA Forest Products Laboratory vizsgálta meg. A tizenhat kenu fele valamilyen tölgyből készült – ami azért is meglepő, mert tölgyet viszonylag ritkán használnak csónaképítéshez, mivel gyorsan magába szívja a nedvességet. Thomsen szerint ugyanakkor elképzelhető, hogy az ősi építők szándékosan választottak sérült tölgyfákat – az ilyen anyagok ugyanis vízzel érintkezve olyan zárványokat tudnak létrehozni, amelyek javítják a hajó úszóképességét.

A legősibb kenu 

A szénizotópos kormeghatározás szerint:

• a legrégebbi kenu körülbelül 5200 éves, tehát Kr. e. 3000 körül keletkezett;
• a legfiatalabb pedig nagyjából 700 éves.

Mindez azt jelenti, hogy a legősibb Mendota-tavi kenut még a gízai piramisok előtt építhették, nagyjából a sumér írásbeliség megjelenésének idejében.

Miért éppen itt? 

A kutatók szerint a feltérképezett lelőhelyek:

• vagy tárolóhelyek,
• vagy kereskedelmi csomópontok lehettek.

A kenuk valószínűleg köztulajdonban voltak, amit a közösség tagjai felváltva használhattak.

A vízi utak jelentősége

A kenuknál talált hálók azt bizonyítják, hogy a halászat kiemelt szerepet játszott az itteni közösségek életében. Emellett a hajók lehetővé tették a szent helyek – például a Ho-Chunk nép számára kiemelten fontos Wingra-tó – megközelítését is. Dr. Amy Rosebrough régész szerint a tó „átjáró volt a szellemvilág és az élők világa között” – így a kenuzásnak rituális funkciója is volt.

Ősi tudás, amely ma is él

A feltárásban részt vevő törzsi képviselők hangsúlyozták: a kenuk nem csupán régészeti tárgyak, hanem a kollektív emlékezet és a kulturális identitás fontos elemei. A kutatás új megvilágításba helyezi az őslakos közösségek mérnöki tudását, alkalmazkodóképességét és a természettel ápolt mély kapcsolatát. Bill Quackenbush így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Ezek a kenuk emlékeztetnek arra, milyen régóta él népünk ezen a vidéken, és milyen mély kapcsolat köt minket a vízhez és a földhöz.”