Háromdimenziós szkenneléssel azonosították a félmillió éves elefántcsont kalapácsot
A korai embercsoportok kognitív képességeiről alkotott elképzeléseket alapvetően formálja át az a mintegy félmillió éves elefántcsont kalapács, amelynek elemzését a Science Advances folyóiratban publikálták a University College London és a londoni Természettudományi Múzeum kutatói. A kivételes angliai lelet a legősibb ismert európai elefántcsont eszköz, amely bizonyítja, hogy a kontinens őslakói már képesek voltak ritka nyersanyagok kiválasztására és fejlett szerszámkészítésre.
- Dél-Angliában azonosítottak egy mintegy félmillió éves elefántcsont kalapácsot, amely a legősibb ismert ilyen típusú eszköz Európában.
- A leletet a korai embercsoportok a kőszerszámok élezésére és karbantartására használták, ami magas szintű technológiai felkészültséget igényelt.
- A felfedezés kitágítja az őskori szerszámkészítés földrajzi és kronológiai határait, bizonyítva a ritka nyersanyagok céltudatos felhasználását.
A tizenegy centiméter hosszú, háromszögletű fosszíliát eredetileg az 1990-es években tárták fel a dél-angliai boxgrove-i régészeti lelőhelyen. A szakemberek csak a közelmúltban, modern háromdimenziós szkennelési technológiák és elektronmikroszkópok segítségével tudták egyértelműen azonosítani a lelet funkcióját.
A vizsgálatokat vezető Simon Parfitt és Silvia Bello megállapították, hogy a csontszövet felszínén lévő ütésnyomok és a beléjük ékelődött apró tűzkőszilánkok egyértelműen szerszámhasználatra utalnak. A csontot egy úgynevezett retusáló eszközként alkalmazták, amellyel az elhasználódott kőeszközök élét pattintották újra, ezáltal visszaállítva vágóképességüket.
A kutatók szerint az eszközt a heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) vagy a korai Neander-völgyi ember alkotta meg. Felismerték, hogy a sűrű szerkezetű elefántcsont a térségben elérhető más állati maradványoknál tartósabb, így kőnél puhább felülete révén precízebb megmunkálást tesz lehetővé anélkül, hogy a javítandó szerszám károsodna. Az eszköz deformációi arra utalnak, hogy a csontot még friss állapotában formálták meg. A ritka alapanyag tudatos megőrzése és specializált célra történő felhasználása elvont gondolkodásra és magas szintű előrelátásra utal.
Európában az elefántcsontból készült őskori eszközök rendkívül ritkának számítanak. Korábban a kontinensen nem azonosítottak négyszázötvenezer évnél idősebb elefántcsont szerszámot, a meglévő leletek is zömmel a melegebb éghajlatú területekről származtak.
Csak a modern ember (Homo sapiens) negyvenháromezer évvel ezelőtti európai megjelenését követően vált általánossá e nyersanyag felhasználása. A boxgrove-i lelet így időben és földrajzilag is kiterjeszti az elefántcsont-technológia ismert elterjedését, bizonyítva, hogy a korai hominidák már félmillió éve is mesterien uralták erőforrásaikat.
