Halálbüntetéssel fenyegette a Keletrómai Birodalom az adócsaló hivatalnokokat

Egy Kr. u. 480-ban kiadott rendelet újonnan azonosított töredékei minden eddiginél részletesebben tárják fel azt a legalább tizenöt éven át működő adócsalási rendszert, amely a késő Római Birodalom kis-ázsiai Caria provinciájában alakult ki. A szöveg tanúsága szerint a korabeli hivatalnokok sokszor a befizetett összegek feltüntetése nélkül állítottak ki adónyugtákat, az egyre súlyosabb visszaélések miatt azonban a birodalmi kormányzat végül halálbüntetést helyezett kilátásba az érintettek számára.

A mai Törökország területén fekvő ókori Stratoniceában előkerült felirattöredékeket Paweł Nowakowski, a Varsói Egyetem történésze és Mustafa Adak, az antalyai Akdeniz Egyetem professzora vezetésével vizsgálták meg. Az elemzés során a kutatók megállapították, hogy a töredékek egy már a 18. század óta ismert jogi dokumentumhoz kapcsolódnak, amelyet 480. augusztus 1-jén Flavius Illus Pusaeus Dionysius praetorianus praefectus adott ki két hivatali társával együtt. A kőbe vésett rendelet másolatait legalább három cariai városban, Stratonikeiában, Mylasában és Keramosban nyilvánosan kifüggesztették, hogy véget vessenek a III. Valentinianus császár lányához, Placidiához tartozó birtokok adóztatása körül kialakult visszaéléseknek.

A csalássorozat körülbelül 465-ig vezethető vissza, amikor a helyi lakosság első panaszaiból kiderült:  az adóbeszedéssel megbízott hivatalnokok készpénzben és természetben teljesített befizetésekről egyaránt olyan nyugtákat állítottak ki, amelyeken nem tüntették fel az átvett mennyiséget vagy összeget. Ennek segítségével ezek a hivatalnokok Konstantinápoly felé a ténylegesen beszedettnél lényegesen kisebb adóbevételt jelenthettek, a helyi lakosságtól valójában behajtott magasabb összeg és a hivatalosan feltüntetett bevétel közötti különbséget pedig saját maguk tarthatták meg.

Dionysius praetorianus praefectus 480-ban a korábbi intézkedéseknél jóval szigorúbb rendelettel próbált véget vetni az ilyen visszaéléseknek, ezért egy különleges megbízottat küldött Cariába, akinek három hónapon belül rendeznie kellett az ügyet (ellenkező esetben elkobozták volna a férfi teljes vagyonát). A rendelet emellett a csalásban résztvevő hivatalnokokra halálbüntetést szabott ki, ami Nowakowski szerint nagyon szigorúnak számított a korszak adójogában, mivel a 4–6. századból ismert legalább tizenegy, az adónyugták szabályos kiállításával foglalkozó rendelet egyike sem írt elő kivégzést hasonló vétségért. A kutatók szerint a rendkívül súlyos fenyegetés arra utalhat, hogy a központi hatalom nem egyszerű pénzügyi bűncselekményként, hanem a császári tekintéllyel szembeni engedetlenségként értékelte az elhúzódó visszaéléseket, bár elképzelhető, hogy a halálbüntetés elsősorban elrettentő célú jogi fenyegetés volt.

A rendelet három font arany megfizetésével fenyegette azokat a tartományi kormányzókat és városi tisztviselőket is, akik szemet hunytak a hasonló visszaélések felett. Dionysius ugyanakkor valószínűleg már nem érte meg az általa elrendelt vizsgálat lezárását, mivel a különleges megbízottnak 480. december 1-jéig kellett rendeznie az ügyet, a praetorianus praefectust azonban még a határidő előtt Zénón császár parancsára kivégezték, miután a trón elleni összeesküvéssel vádolták meg.

A Stratoniceában és Mylasában fennmaradt példányok összevetése azt is megmutatta, miként terjesztették a birodalmi rendelkezéseket a késő ókorban, ugyanis a kőbe vésett szövegek nem minden esetben egyeznek szó szerint egymással. A másolatokat előkészítő írnokok és kőfaragók olykor megváltoztatták a szavak sorrendjét, sőt egész mondatrészeket is eltérően fogalmaztak meg, miközben a betűformák városonként ugyancsak különböztek. A kutatók szerint mindez arra utal, hogy a hivatalos jogi dokumentumok helyi közzététele bizonyos fokú szöveges és vizuális alkalmazkodást is megengedett, miközben a mesterek a rendelet alján még Dionysius eredetileg latinul írt saját kezű aláírását is nagy pontossággal másolták márványba.