Gazellára és hüvelyesekre épült a neolitikus törökországi étrend

Gazellahúsból és hüvelyes növényekből állt a mintegy tizenkétezer éves, délkelet-törökországi Karahan Tepe neolitikus település lakóinak étrendje – derül ki a Tas Tepeler (Kőhegyek) régészeti projekt legfrissebb laboratóriumi vizsgálataiból. A természettudományos elemzések alapjaiban árnyalják a korai emberi civilizáció és a letelepedett életmód élelmezési hátteréről alkotott eddigi régészeti képet.

A Şanlıurfa városától mintegy 46 kilométerre, a Tek Tek-hegység Nemzeti Park területén fekvő Karahan Tepe ásatásain a szakemberek az egykori táplálkozási szokások fizikai nyomait elemezték. Necmi Karul tájékoztatása szerint a felszínre hozott növénymaradványok vizsgálata meglepetést okozott a kutatóknak, akik korábban elsősorban a gabonafélék túlsúlyát feltételezték.

Az eredmények azonban bebizonyították, hogy a térség ősi lakóinak étrendjében a hüvelyes növények játszottak meghatározó szerepet. A húsfogyasztás terén a lelőhely szigorú specializációt mutat: a feltárt állati csontmaradványok túlnyomó többsége gazelláktól származik.

A kutatási adatok összevetése a közeli, globálisan is ismert és hasonló korú Göbekli Tepe leletanyagával fontos életmódbeli különbségekre világít rá. Míg Göbekli Tepe vadászai a síkságoktól a magashegységekig terjedő, széles ökológiai zónák változatos állatvilágát hasznosították, addig Karahan Tepe népessége sokkal specifikusabb, célzottan a gazellákra épülő stratégiát folytatott.

A tizenkét hektáron elterülő, eddig több mint 250 darab T-alakú kőoszlopot, valamint háromdimenziós emberi és állati figurákat rejtő Karahantepében jelenleg egy átfogó ökológiai alprojekt is zajlik, amely a korabeli és a jelenlegi természeti környezet geológiai, valamint biológiai dokumentálását célozza.

A letelepedés hajnala

Karahan Tepe, Göbekli Tepe és a tágabb anatóliai Tas Tepeler régió feltárása a neolitikus forradalom – vagyis az emberiség vadászó-gyűjtögető életmódból a letelepedett, termelő életmódba való átmenetének – legfontosabb globális bizonyítéka. A prekeramikus neolitikum korszakába tartozó, tizenkétezer évvel ezelőtti közösségek nemcsak monumentális, szakrális és közösségi építményeket emeltek, hanem olyan komplex mérnöki, művészeti és társadalmi fejlettségről tettek tanúbizonyságot, amely évezredekkel megelőzte a világ más pontjain (például Mezopotámiában vagy Egyiptomban) zajló hasonló folyamatokat.

A karahan tepei étrend mostani azonosítása kulcsfontosságú a korai társadalmak megértéséhez. A leletanyag bizonyítja, hogy az első monumentális kőépítmények létrehozásához és a nagy közösségek egy helyben maradásához szükséges élelmiszer-ellátást már a klasszikus, gabonaalapú földművelés teljes elterjedése előtt is képesek voltak biztosítani a bőséges helyi vadvilág (gazellák) és a vadon termő, de magas tápértékű növények (hüvelyesek) szisztematikus gyűjtésével és feldolgozásával.