Mit mesélnek a Taş Tepeler ősi arcai?

A Taş Tepeler térségében feltárt új szobrok, domborművek és egy ritka, kétoldalas kígyókő-gyöngy olyan részletekkel gazdagítják a korai neolitikus közösségek vizuális nyelvét, amelyek eddig ismeretlenek voltak. A Sefertepe, Sayburç, Göbeklitepe és Karahantepe területén előkerült leletek azt mutatják, hogy az itt élő közösségek 10–12 ezer éve bámulatosan kifinomult módon kísérleteztek az emberábrázolással és a szimbolikus jelentések több szintű közvetítésével.

Taş Tepeler új arcai

A Sefertepében talált lenyűgöző felfedezés 12 000 éves faragott emberi arcokat és egy különleges, kétoldalas kígyókő-gyöngyöt tárt fel. A leletek új fényt vetnek a Taş Tepeler világára, amely a korai neolitikum egyik legizgalmasabb régészeti térsége. A Karahantepe Látogatóközpontban tartott tájékoztatón Mehmet Nuri Ersoy, Törökország kulturális és idegenforgalmi minisztere mutatta be a több helyszínen zajló kutatások friss eredményeit.

A projekt új eredményei megerősítik, hogy a Taş Tepeler egymáshoz kapcsolódó, korai közösségek által létrehozott kulturális övezet volt. A térség magában foglalja Göbeklitepét, Karahantepét, Sayburçot, Sefertepét és több kisebb halomsánc-települést. A kutatók szerint nem elszigetelt rituális helyekről, hanem olyan közösségek sűrű hálózatáról beszélhetünk, amelyek már több mint tizenkétezer éve összetett építészeti és vizuális formákat hoztak létre.

Sefertepe egyedi szobrászati világa

A legmeglepőbb felfedezések Sefertepében kerültek elő. A régészek két emberi arcot tártak fel ugyanazon a helyszínen: az egyik magasan kiemelkedő, erősen plasztikus dombormű, a másik pedig sekélyre faragott, laposabb relief. A stílusok közötti különbségek, az arányok és a részletek – például a szemöldök íve vagy az orr kialakítása – arra utalnak, hogy Sefertepének saját szobrászati nyelvezete létezett a Taş Tepeler tágabb közegén belül.

Ugyanezen a helyszínen került elő egy ritka, fekete szerpentinitből készült gyöngy, amelyet kétoldalas, finoman kidolgozott emberi arc díszít. A hordozható tárgy apró mérete ellenére ugyanolyan összetett szimbolikus tartalmat hordozhatott, mint a térség monumentális T-alakú oszlopai. A gyöngy arra utal, hogy az identitás, a reprezentáció és talán a személyiség fogalma is fontos volt ezeknek a közösségeknek.

Sayburçban egy érzelmileg megragadó kis szobor került elő. A figura szorosan lezárt szájával mintha a halál némaságát fejezné ki. A szobor új réteggel bővíti a korai temetkezési szimbolizmust, és illeszkedik azokhoz a gyakorlatokhoz – például a koponyák eltávolításához vagy a másodlagos temetkezésekhez –, amelyek más neolitikus lelőhelyekről is ismertek.

A Taş Tepeler mint szimbolikus laboratórium

A Sefertepe-domborművek, a szerpentinit-gyöngy és a Sayburç-szobor együtt hangsúlyozzák, hogy a Taş Tepeler térsége 10–12 ezer éve a szimbolikus kísérletezés egyik legkorábbi központja volt. A leletek egyszerre mutatnak közös hagyományokra és markáns helyi különbségekre, ami arra utal, hogy az egyes közösségek saját ötletekkel járultak hozzá a térség kulturális hálózatához.

Ahogy a tudományos munka gyorsul, Délkelet-Törökország ma a világ egyik legbeszédesebb őskori tájegységévé válik. A Sefertepéből előkerült arcok pedig tovább gazdagítják azt a történetet, amelyet az emberiség első művészei kőbe vésett hitvilágukról és közösségi életük hajnaláról mesélnek.