Ayvalik régészet: útvonal a korai emberek Európába érkezéséhez
Egy új tanulmány szerint Ayvalik környéke a pleisztocén idején időszakosan szárazföld volt, amely alternatív útvonalat biztosíthatott a korai embereknek Európa felé. A most feltárt eszközök új alapokra helyezik a Homo sapiens vándorlásának értelmezését, és bizonyítják a régió kulcsszerepét a paleolitikus technológia és mobilitás történetében.
Új fényt kap a Homo sapiens vándorlása
A kutatók sokáig úgy vélték, hogy a Homo sapiens főként a Balkánon és a Levante vidékén keresztül jutott el Európába. Az Égei-tenger északkeleti partján, Ayvalik térségében végzett új kutatás azonban egy másik útvonal lehetőségét mutatja. A pleisztocén jégkorszak idején a tengerszint több mint 100 métert esett, így a ma víz alatt lévő síkságok szárazföldi összeköttetést biztosíthattak Anatólia és Európa között.
Régészeti leletek az elsüllyedt tájról
A 200 km²-es területen végzett vizsgálatok 10 lelőhelyen összesen 138 kőkori eszközt tártak fel. A felfedezések között kézi fejszék, bárdok és Levallois technikával készült pengés szerszámok szerepelnek. Utóbbiakat a középső paleolitikumhoz, a Mousterian hagyományhoz kötik, amely neandervölgyiekhez és korai Homo sapiensekkel egyaránt kapcsolatba hozható. Dr. Göknur Karahan, a Hacettepe Egyetem régésze hangsúlyozza: „ez a ma idilli régió egykor létfontosságú szárazföldi hidat jelentett az emberi vándorlás számára.”
A kutatások paleogeográfiai rekonstrukciói szerint Ayvalik szigetei és félszigetei a jégkorszakban nagyobb szárazföld részei voltak. Kadriye Özçelik professzor (Ankarai Egyetem) rámutatott: ezek a területek belső régiókként illeszkedhettek a kontinenseket összekötő szárazföldhöz. A szakértők szerint a régió a technológiai és kulturális kölcsönhatás központja lehetett, ahol a paleolitikus eszközök fejlesztése és cseréje zajlott.
Paleolitikus technológia és kulturális összekapcsoltság
Ez is érdekelhet
A felfedezett eszközök egy közös technológiai hagyomány részét képezik, amely Afrikát, Ázsiát és Európát is összekötötte. Dr. Karahan szerint ezek a nagyméretű vágószerszámok a paleolitikum ikonikus tárgyai, amelyek jelenléte Ayvalikban különösen jelentős. Dr. Hande Bulut (Düzcei Egyetem) hozzáteszi: „a tanulmány rávilágít Ayvalik potenciáljára, mint a hominin fajok hosszú távú élőhelyére és a paleolitikus technológia kutatásának kulcshelyszínére.”
Az Ayvalik régészet által feltárt leletek új nézőpontot kínálnak a korai emberi mobilitásról és a kontinensek közötti kapcsolatról. Bár a geomorfológiai viszonyok nehezítik a kutatást, a mostani eredmények bizonyítják: a térség nemcsak átkelőhely, hanem a paleolitikum hosszú távú élőhelye is lehetett.
