A khmer kulturális örökség kisajátítására figyelmeztet Kambodzsa

Kambodzsa elveszítheti az ellenőrzést saját kulturális és történelmi narratívája felett, ha nem tesz azonnali és rendszerszintű lépéseket a khmer örökség nemzetközi védelmére a szomszédos országok kisajátító törekvéseivel szemben – figyelmeztet legfrissebb geopolitikai elemzésében a Kambodzsai Királyi Akadémia (RAC).

Jang Peu, a Kambodzsai Királyi Akadémia főtitkára a Bophana Központtal együttműködésben megrendezett phnompeni Kambodzsai Nemzetközi Filmfesztivál (CIFF) megnyitóján vázolta fel a kulturális örökségvédelmet érintő aggályokat. A szakember hangsúlyozta: bár az angkori régióban fennmaradt tradicionális rítusok bizonyítják a khmer civilizáció vitalitását, a nemzetközi promóció hiányosságai miatt az ország történelmi identitása sebezhetővé vált.

Rámutatott, hogy egy meg nem nevezett szomszédos állam – a kontextus alapján egyértelműen Thaiföld – egyre határozottabban formál jogot a khmer történelem és civilizáció egyes elemeire. A főtitkár ezt a kulturális kisajátítást nevezte jelenleg a Kambodzsát fenyegető legveszélyesebb geopolitikai kihívásnak.

A folyamat megállítására a tudományos kutatások finanszírozásának növelését, valamint a kulturális ismeretek iskolai alaptantervbe történő integrálását javasolta. Phöng Szakona kulturális és képzőművészeti miniszter a közelmúltban tartott Nemzeti Kultúra Napján szintén megerősítette a kormányzat aggodalmait. A tárcavezető a digitális technológiák széles körű alkalmazását, valamint az örökségvédelmi jogszabályok nemzetközi érvényesítését nevezte a khmer hagyaték megőrzésének legfontosabb eszközeinek.

Hang Ritiravut, a Királyi Akadémia Kulturális és Képzőművészeti Intézetének alelnöke hozzátette: a fiatal generációk edukációja elengedhetetlen, mivel a hazai lakosság jelentős része ma sincs tisztában azzal a ténnyel, hogy a történelmi khmer kultúra milyen mértékben formálta a tágabb délkelet-ázsiai régió arculatát.

A khmer–thai kulturális versengés

A modernkori örökségvédelmi viták gyökerei a 9. és 15. század között fennálló, a délkelet-ázsiai szárazföld jelentős részét uraló Khmer Birodalom idejére nyúlnak vissza. A birodalom központja, Angkor nemcsak politikai, hanem adminisztratív, vallási és művészeti centrum is volt. Monumentális építészete, udvari rítusai és hindu-buddhista szinkretizmusa alapvetően meghatározta a később felemelkedő szomszédos államalakulatok, különösen a thai (sziámi) Ajutthaja Királyság kultúráját. Miután a thai seregek 1431-ben sikeresen megostromolták Angkort, a khmer udvari elit, a kézművesek és a táncosok jelentős részét Sziámba hurcolták, ahol tudásuk évszázadok alatt beépült a thai állami és kulturális reprezentációba.

A két ország közötti kulturális dominanciaharc a 21. században az intézményesített örökségvédelem területén lángolt fel újra. Ennek legismertebb és legélesebb példája a Preah Vihear-i hindu templom hovatartozása körüli, fegyveres határkonfliktusig fajuló vita volt (amelyet a hágai Nemzetközi Bíróság végül Kambodzsának ítélt).

Az elmúlt években emellett éles diplomáciai és társadalmi feszültségeket okozott a tradicionális maszkos táncdrámák (a khmer lkhon khol és a thai khon), valamint a hagyományos délkelet-ázsiai harcművészetek (a kun khmer, illetve a muaj thai) UNESCO-szellemi világörökségi bejegyzése és eredetének kérdése is. A phnompeni akadémiai vezetés mostani fellépése a nemzeti narratíva megerősítését és e történelmi hegemóniavesztés megállítását célozza.