Folytatódik a bibliai Azeka ókori erődjének feltárása
Tizenhat éve tart a régészeti feltárás az izraeli Élah-völgyben fekvő Azeka lelőhelyén, amelyet a kutatók Júdea királyságának egyik legfontosabb határerődjeként tartanak számon. Az ásatások során előkerülő leletek nemcsak a több mint háromezer éves település történetét rajzolják újra, hanem a bibliai eseményekhez kapcsolódó ismereteket is gazdagítják.
- A Tel-Aviv-i Egyetem kutatói tizenhat éve folyamatosan tárják fel az ókori Júda királyságának egyik legfontosabb határvédelmi központját, Azeka erődjét.
- Az Élah-völgyben zajló ásatások során előkerült leletek a térség háromezer-ötszáz éves történetét, köztük az asszír hódítások és a bibliai elbeszélések korát is dokumentálják.
- A fegyveres konfliktusok okozta forráshiány ellenére a régészek tovább folytatják a feltárást, amelynek végső célja egy látogatható régészeti park kialakítása.
A Lautenschläger Azeka Expedíció nevű nemzetközi kutatócsoport tizenhat éve végzi a terület szisztematikus vizsgálatát Oded Lipschits, a Tel-Aviv-i Egyetem professzora, valamint Manfred Oeming, a Heidelbergi Egyetem kutatója vezetésével. A szakemberek pecsétlenyomatokat, súlymértékeket, fegyvereket és ékszereket hoztak a felszínre a több mint háromezer éves rétegekből.
Sabine Kleiman ásatásvezető kiemelte, a korábbi régészeti rétegek gazdagsága egyedülálló lehetőséget biztosít a kerámiatöredékek precíz kormeghatározására. A felszíni épületmaradványok mellett a kutatók a jövőben a domb alatt húzódó barlang- és alagútrendszer feltárására fognak összpontosítani, ami további részletekkel szolgálhat az erőd védelmi és logisztikai funkcióiról.
Azeka térsége a kora bronzkortól a bizánci időkig lakott volt, legfontosabb korszakát a vaskorban élte. Az erődítmény az ókori Júda és a filiszteus területek, majd később az északi Izraeli Királyság közötti ütközőzónában helyezkedett el. A település kiemelt szerepet kap a bibliai hagyományban is, a filiszteusok ugyanis Azeka és Szókó között táboroztak le a Dávid és Góliát közötti párviadalt megelőzően.
A város stratégiai fontosságát asszír ékírásos források is megerősítik. Szín-ahhé-eríba (Szanhérib) asszír király Krisztus előtt 701-ben, az Ezékiás júdai király elleni büntetőakciója során megostromolta és elpusztította a hegytetőn emelkedő várost. A település ezt követően még újjáépült, Jeremiás könyve már Júda utolsó, babilóniaiak által ostromolt erődjei között említi, mielőtt az évszázadok során fokozatosan elveszítette jelentőségét.
A helyszín modern kutatása a tizenkilencedik század végén vette kezdetét, amikor a Palesztina Kutatási Alap megbízásából Frederick Jones Bliss és Robert Alexander Stewart Macalister folytatott ásatásokat. A korabeli, gyors és sokszor pusztító régészeti módszerek miatt a szakma évtizedekig úgy vélte, hogy a lelőhely teljesen megsemmisült, így a 2012-ben újrainduló feltárások meglepetést okoztak a tudományos közösség számára.
A jelenlegi kutatást komoly kihívások elé állítják a régió fegyveres konfliktusai, a tavaly októberben kirobbant háborús események óta a külföldi támogatások visszaestek, az önkéntesek száma pedig a töredékére csökkent. A nehézségek ellenére az expedíció vezetői egy régészeti park kialakítását tervezik, ahol a látogatók a felszínre hozott ókori falak között sétálva ismerhetik meg a Közel-Kelet történelmének e meghatározó helyszínét.
