Fokozatos betelepülés követte a Római Birodalom bukását

A Nyugatrómai Birodalom bukását követően Dél-Németország és Közép-Európa területét nem egyetlen nagyszabású invázió, hanem kisebb csoportok fokozatos vándorlása és keveredése formálta a kora középkorban. A felfedezés alapjaiban írja felül a germán törzsek tömeges beáramlásáról szóló eddigi történelmi modelleket, bizonyítva, hogy a poszt-római társadalmi átalakulás és a modern populációk kialakulása egy sokkal organikusabb, békésebb demográfiai folyamat eredménye volt.

Az antropológusokból, történészekből és régészekből álló kutatócsoport a Krisztus után 400 és 700 közötti időszakból származó emberi maradványok genomját, valamint csont- és izotópos szerkezetét elemezte. A vizsgálatokhoz az egykori dunai limes közelében fekvő dél-németországi, bajorországi kora középkori soros temetők – köztük Weilheim, Ergoldsbach, Burgweinting és Essenbach-Altheim – leletanyagát használták fel.

Maren Velte és Michaela Harbeck, a Bajor Állami Természettudományi Gyűjtemények (SNSB) antropológusai rámutattak: az oszteológiai és kémiai elemzések egyértelműen megerősítették a genetikai adatokat. Ezek alapján a római közigazgatás felbomlása után az északi gyökerű népességek gyorsan összekeveredtek a római hatásokkal rendelkező, sokszínű városi és katonai települések lakóival. Az integráció mindössze néhány generáció alatt lezajlott, így a határvonalaktól délre élő populáció alig százötven év elteltével már a modern közép-európaiak genetikai profilját mutatta.

A kutatók ezt a kivételesen gyors asszimilációt a közös kulturális háttérrel magyarázzák, amelyben a késő római társadalom életmódja és hagyományai egységesítő szerepet játszhattak. A leletek alapján rekonstruált társadalmi struktúra jelentős biológiai és kulturális folytonosságot mutat az ókor és a középkor között. A feltárt közösségeket elsősorban a nukleáris családmodellek jellemezték, a házasságok szigorúan monogámok voltak, a közeli rokonok közötti frigyeket pedig tudatosan elkerülték. Az archaeogenetikai adatok alapján ráadásul a vagyon- és öröklési jog egyaránt megillette a fiú- és lánygyermekeket, ami azt bizonyítja, hogy az alapvető társadalmi szerkezetek a politikai rendszerek radikális átalakulása ellenére is tartósan fennmaradtak.

A most publikált eredmények mélyrehatóan árnyalják a népvándorlás koráról és a Római Birodalom 5. századi összeomlását követő több évszázados átmeneti időszakról alkotott képet. A korábbi történetírás jellemzően úgy tekintett az egykori római provinciák kora középkori benépesülésére, mint a hódító törzsek nagyszabású, gyakran pusztító katonai migrációinak egyenes következményére.

Jochen Haberstroh, a Bajor Műemlékvédelmi Hivatal (BLfD) szakembere szerint az ősbajor területek kiváló laboratóriumként szolgálnak ennek a történelmi tranzíciónak a vizsgálatára. A tübingeni, a freiburgi, a mainzi, valamint a svájci fribourgi egyetemek kooperációjában megvalósult nemzetközi kutatás igazolja, hogy Közép-Európa új demográfiai arculata nem egyetlen drasztikus lakosságcsere, hanem a regionális mobilitás és az egymást követő kisebb léptékű integrációs folyamatok révén formálódott.