Feltárták a magyar állambiztonság amerikai nagykövetség elleni akcióit
A magyar állambiztonság és a kémelhárítás 1945 és 1950 közötti, az amerikai nagykövetség ellen irányuló, eddig jórészt feltáratlan operatív akcióit elemzi Ungváry Krisztián történész a Betekintő folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányában. A kutatás egy 1949-es összefoglaló jelentés és korabeli periratok alapján bizonyítja, hogy a berendezkedő kommunista diktatúra miként kriminalizálta a nyugati diplomatákkal fenntartott kapcsolatokat, és milyen módszerekkel kényszerített együttműködésre magyar állampolgárokat.
- A Betekintő folyóiratban megjelent új tanulmány az ÁVO és az ÁVH amerikai nagykövetség elleni korai kémelhárító tevékenységét elemzi.
- A kutatás rávilágít arra, hogy a politikai rendőrség zsarolással és besúgóhálózattal kísérelte meg a nyugati diplomaták teljes megfigyelését.
- A feldolgozott iratok bizonyítják az amerikai külügyi alkalmazottak felelőtlenségét is, amely magyar állampolgárok bebörtönzéséhez és kivégzéséhez vezetett.
A belső elhárítás történetével ellentétben a kémelhárítási feladatokat ellátó állambiztonsági szervek működéséről mindmáig nem készült átfogó monográfia.
A most publikált levéltári források szerint a budapesti amerikai követség megfigyelése már 1946-ban megkezdődött. Az intézményben 1949-ben mintegy százhetven fő dolgozott, akiknek az ellenőrzésére a magyar szervek rövid idő alatt legalább negyven hálózati személyt szerveztek be. A kémelhárítás a kezdetektől fogva a nyugati diplomaták totális ellenőrzésére és a magyar alkalmazottak teljes beszervezésére törekedett, amelyet gyakran zsarolással, valamint a célpontok elszigetelésével értek el.
A tanulmány részletesen bemutatja az elhárítás által alkalmazott úgynevezett mézcsapdák gyakorlatát, amelynek során zsarolással kényszerített nőket használtak fel az amerikai követség munkatársainak megfigyelésére. A dokumentumok alapján a magyar hatóságok a volt középosztály tagjait fenyegetéssel vették rá a közreműködésre.
A kutatás két konkrét esetet, Arató Éva és Barcza Gyuláné Gergely Ilona történetét is rekonstruálja. Mindkét nőt beszervezte az államvédelem, azonban kettős játékot űztek az amerikai diplomaták és a magyar tartótisztek között. Lebukásuk után Arató Évát nyolc év börtönbüntetésre ítélték, míg Barcza Gyulánét 1951 végén egy koncepciós eljárás keretében kivégezték.
Ez is érdekelhet
Az iratanyag a magyar hatóságok kegyetlensége mellett rávilágít a korabeli amerikai diplomaták, köztük Peter Kopcsak és Donald E. Griffin súlyos felelőtlenségére is. A tanulmány szerzője megállapítja, hogy az amerikai misszió tagjai alapvető hírszerzési és konspirációs ismeretek nélkül osztottak ki feladatokat a magyar állampolgároknak, amivel közvetlenül is hozzájárultak a tragikus kimenetelű letartóztatásokhoz.
A vizsgált időszakban az Egyesült Államok polgári hírszerzése még gyerekcipőben járt, így a diplomaták jelentős része megfelelő kiképzés nélkül tevékenykedett Budapesten, ami nagymértékben megkönnyítette a magyar kémelhárítás beépülési kísérleteit.
