Hiányosak a Kádár-korszakból fennmaradt állambiztonsági akták
A Kádár-korszak megfigyelési hálózatának működéséről és a fennmaradt állambiztonsági akták töredékes állapotáról tett közzé cikket a Válasz Online-on Tabajdi Gábor, a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatala és az 1956-os Intézet Alapítvány történésze. Az elemzés rámutat, hogy a dokumentumok hiánya nem kizárólag a rendszerváltáskori iratpusztításnak, hanem a titkosszolgálati bürokrácia rutinszerű selejtezési gyakorlatának eredménye.
- Tabajdi Gábor történész cikke rávilágít arra, hogy a Kádár-korszak hálózati személyeinek munkadossziéiból mindössze huszonkilenc százalék maradt fenn a levéltárakban.
- A hiányzó dokumentumok hatvanegy százalékát nem az 1989-es iratmegsemmisítések során, hanem a hivatali ügymenet részeként, folyamatosan selejtezték ki.
- A várhatóan ősszel megnyíló iratokból elsősorban nem a közismert személyiségek, hanem a társadalom széles rétegeit képviselő átlagemberek megfigyelési hálózata rajzolódik ki.
Az októberben várhatóan megnyíló hatos kartonok és munkadossziék vizsgálata nyomán a kutató felhívta a figyelmet a források korlátozott voltára. Az 1957 és 1989 között a politikai rendőrség iktatókönyveibe bejegyzett 42 333 dossziénak mindössze huszonkilenc százaléka kutatható. Az iratok hatvanegy százalékát 1989 előtt hivatalos ügymenetben leselejtezték, tíz százalék sorsa pedig ismeretlen.
Egy 1980 és 1989 közötti időszakot felölelő mintán négyszáz fedőnév azonosítása hetvenhat százalékban járt sikerrel, de az érintettek csupán 15,5 százaléka rendelkezett érdemi jelentéseket tartalmazó aktával.
A hiányos iratörökség megértéséhez alapvető a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökségének működési rendje. A hálózat létszáma egy 1972-es átszervezés után nyolcezer főnél állandósult. Évente ezerötszáz embert zártak ki, és ugyanennyi új beszervezés történt, ám a jelentéseket gyűjtő dossziékat sokszor már akkor sem archiválták. Különösen az 1968 előtt keletkezett iratok maradtak fenn szórványosan, így az állambiztonsági dokumentáció ma is erősen mozaikos képet mutat.
Ez is érdekelhet
A meglévő dokumentumok jól szemléltetik a diktatúra mindennapjait átható társadalmi kontrollt. A hálózati személyek között az egyházi elhárítás vonalán segédpüspökök és lelkészek is szerepeltek. Az ifjúsági és kulturális területen egyetemi hallgatókat, színművészeket és médiaszakembereket is beszervezték, míg a vezetők operatív védelme során fizikai munkásokat, csatornabúvárokat és liftszerelőket használtak fel. A beszervezettek valós funkciója jelentősen eltért egymástól a passzív megfigyeléstől az aktív manipulációig.
Az elemzés következtetése szerint az akták megnyitása elsősorban az átlagemberek megfigyelési gépezetét tárja fel. A megyei részlegek, a kémelhárítás és a katonai elhárítás dokumentumai alapján a sorkatonák, idegenvezetők és vasutasok aktái alkothatják a többséget. Ezek feldolgozása elengedhetetlen a kádári pártállam működési mechanizmusainak megértéséhez és a diktatúra történelmi örökségének tudományos feldolgozásához.
