Etruszk kikötőt kutatnak Róma partjainál
Különleges, Krisztus előtti 4. századból származó víz alatti kikötő maradványait azonosították a Róma melletti Santa Marinella partjainál olasz régészek. A Sapienza Egyetem és a Tengerészeti Tanulmányok Központjának kutatói szerint a sekély vizekben, 0,5 és 1,9 méter közötti mélységben feltárt struktúra a legkorábbi ismert bizonyítéka egy etruszk szentélyhez kapcsolódó kikötőnek.
- A római Sapienza Egyetem kutatói sekély vízi drónos és búváros felmérésekkel azonosították az eddig ismert legrégebbi etruszk szentélyhez tartozó kikötő romjait Santa Marinella közelében.
- A bioklasztikus mészkőből épült, L-alakú mólórendszer a Punta della Vipera szentélytől mindössze 130 méterre fekszik a tengerfenéken.
- A tengerszint 1,2–1,4 méteres emelkedésének vizsgálata és a felhasznált építési technika alapján az építményt a Kr. e. 4. vagy 3. századra, a római uralom előtti időszakra datálják.
A drónokkal és könnyűbúváros módszerekkel végzett felmérések egy kiterjedt, L-alakú kikötőrendszert térképeztek fel. Az építmény a partra merőlegesen 35 méter hosszan nyúlik a tengerbe egy természetes sziklaalapzatot kihasználva, majd a parttal párhuzamosan egy 60 méter hosszú mólóban folytatódik.
A Mauro Giorgi által vezetett kutatócsoport kimutatta, hogy a párhuzamos mólót két, egymástól 5-6 méterre lévő mészkőtömb-sor alkotta, amelynek belső magját kövekkel töltötték ki. Ez az építészeti megoldás, amely a föníciai és görög hullámtörőkhöz hasonlít, egy közel 3000 négyzetméteres, 15-20 méteres hajók fogadására alkalmas, védett medencét hozott létre. Az építmény különlegessége egy 60 centiméter széles áttörés, amely a víz cserélődését és a kikötő eliszaposodásának megakadályozását szolgálta.
A kikötő datálásához a kutatók geofizikai és tengerszint-változási adatokat hívtak segítségül. Az egykori járófelület szintjének és a móló funkciójának elemzése alapján arra jutottak, hogy a tenger szintje az építés idején 1,2–1,4 méterrel volt alacsonyabban a jelenleginél.
Kurt Lambeck geofizikus észak-latiumi modellezése alapján ez a mértékű eltérés a Kr. e. 6. és 3. század közötti, római kort megelőző időszakra utal. Ezt megerősíti a habarcs hiánya is, hiszen a római beton használata csak a Kr. e. 2. században vált elterjedtté. A kikötőt fokozatosan bontották el, köveinek egy részét pedig a szentély romjaira épült, Kr. e. 1. századi római kori villa és egy közeli halastó építéséhez használhatták fel.
Ez is érdekelhet
A tenger alatti infrastruktúra felfedezése döntő fontosságú lehet az etruszk thalasszokrácia, azaz a tengeri uralom megértéséhez. Bár az ókori szövegek gyakran dicsérték az etruszkok tengeri hatalmát, komoly mérnöki munkával épült kikötőiket eddig alig ismerték a szakemberek.
A létesítmény funkcionálisan elválaszthatatlan a parttól 130 méterre fekvő, Kr. e. 540-530 körül alapított Punta della Vipera szentélytől. A Mario Torelli által az 1960-as években vizsgált, Minerva istennőnek szentelt épület főbejárata a tenger felé nézett, ami arra utal, hogy a zarándokok hajóval érkeztek a kultuszhelyre. A szentélyben korábban feltárt pun érmék ráadásul azt is bizonyítják, hogy a kikötő fontos állomása lehetett a Karthágóval fenntartott kereskedelmi hálózatnak.
