Tó mélye őrizte meg az etruszkok elődeinek ruhadarabját
Olasz régészek a kora vaskorból származó szövetdarabot tártak fel a Bolsena-tó mélyén. A felfedezés az etruszk civilizáció felemelkedését megelőző korszak fejlett textilipari technológiájának első közvetlen bizonyítéka.
- Olasz kutatók egyedülálló, kora vaskori textilmaradványt fedeztek fel a Bolsena-tó mélyén található Gran Carro régészeti lelőhelyen.
- A lelet az etruszk civilizációt megelőző, úgynevezett proto-villanova kultúra fejlett, háziipari szintű szövőmesterségének első közvetlen bizonyítéka.
- A szerves anyag fennmaradását egy ókori tűzvész okozta részleges elszenesedés és a tófenék oxigénhiányos környezete tette lehetővé.
A Rómától északra fekvő, víz alatti lelőhely, a Gran Carro évtizedek óta a régészeti kutatások fókuszában áll. Az egykori cölöpfalu a Krisztus előtti tizenötödik és kilencedik század között, a késő bronzkor és a kora vaskor átmeneti időszakában volt lakott. Az itt élt közösség az úgynevezett Proto-Villanova kultúrához tartozott, amely megteremtette az alapjait a későbbi etruszk civilizációnak.
A Központi Restaurálási Intézet és a Tusciai Egyetem szakemberei az 1959-ben megkezdett feltárások során már több ezer épen maradt tárgyat, köztük szövőszékekhez tartozó nehezékeket és orsókarikákat emeltek ki. A tényleges textilek azonban eddig hiányoztak a leletanyagból.
A 2026-os ásatási szezon során előkerült szövetmaradvány fennmaradása a kutatók szerint rendkívüli körülmények egybeesésének köszönhető. A szerves anyagok az évezredek során általában megsemmisülnek, a Gran Carro esetében azonban egy ókori tűzvész részlegesen elszenesítette a textilszálakat, miközben a tómeder oxigénhiányos környezete megakadályozta a mikroorganizmusok elszaporodását.
Az előzetes mikroszkópos vizsgálatok nagyon finom és szorosan szőtt anyagot mutattak ki. A laboratóriumi elemzések a következő hónapokban fogják pontosan meghatározni a felhasznált rost típusát, valamint a fonal sodrásának és a szövésnek a technikáját.
A feltárás során a szövőszék maradványai mellett egy átlyuggatott csonttáblát is találtak, amely a szalagszövés néven ismert technika eszköze volt. Ezt a módszert az ókorban elsősorban övek, szegélyek és díszes szalagok készítésére alkalmazták. Az eszközök, valamint a tartószerkezetek elrendezése a lakóépületeken belül bizonyítja, hogy a fonás és a szövés állandó, szervezett háztartási feladat volt az akkori társadalomban. A textília előállítása a nyersanyag beszerzésétől a szövésig nagyon időigényes folyamatnak számított.
A felfedezett szövet az eddigi közvetett bizonyítékokat egy valós tárgyi emlékkel egészíti ki. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a Proto-Villanova kultúra időszakában egyetlen ruhadarab elkészítése heteket vagy akár hónapokat is igénybe vehetett, így a textilek a családok vagyonának jelentős részét képezték. A lelet alaposabb megismerése kulcsfontosságú adatokkal szolgál az új temetkezési szokásokat és a fokozódó kézműves specializációt elsajátító korai népesség gazdasági hálózatainak feltérképezéséhez.
