Etikai megfontolásokból távolítottak el egyiptomi múmiákat két skót múzeumból

Két glasgow-i múzeum is úgy döntött, hogy etikai megfontolásokból többé nem teszi közszemlére gyűjteményének ókori egyiptomi múmiáit. A döntésnek megfelelően a Kelvingrove Művészeti Galéria és Múzeum egy több mint 3700 évvel ezelőtt élt pap múmiáját távolította el az egyik kiállításról, míg a Hunterian Museum egy különleges textillel fedte le egy egyiptomi nő földi maradványait. Az intézkedések hátterében a múzeumi etikai irányelvek felülvizsgálata és az elhunytak méltóságának tiszteletben tartása áll.

A két intézmény döntését a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) etikai kódexének júniusi módosítása előzte meg, amely hangsúlyozza, hogy az emberi maradványok bemutatásakor figyelembe kell venni az elhunytak méltóságát és a hozzájuk kapcsolódó kulturális hagyományokat. Az új irányelvek szerint a múzeumoknak lehetőség szerint az érintett személyek leszármazottaival vagy származási közösségeivel együttműködve kell dönteniük az ilyen jellegű gyűjtemények kezeléséről. A szabályozás ugyanakkor nem írja elő az emberi maradványok kötelező eltávolítását a kiállításokról, így az egyes intézmények maguk határozhatják meg, hogyan kezelik a kérdéses helyzeteket.

A Kelvingrove Művészeti Galéria és Múzeum gyűjteményéből Neht (Nekht) egyiptomi pap festett koporsóját és múmiáját távolították el nemrég, aki feltehetően Kr. e. 1985 és 1797 között élt. Maradványait a 20. század elején, a közép-egyiptomi Beni Haszan térségében végzett ásatások során tárták fel, majd 1923-ban Glasgow városának adományozták. A múzeumot fenntartó Glasgow Life közlése szerint a döntést elsősorban az indokolta, hogy sem az elhunyt, sem leszármazottai nem járultak hozzá a földi maradványok nyilvános bemutatásához. Az intézmény egyúttal egy új szabályozástervezeten is dolgozik, amelynek értelmében emberi maradványokat csak az érintett személy vagy leszármazottai dokumentált beleegyezésével állítanának ki.

A Kelvingrove emellett három további, a luxori Királyok völgyéből származó emberi maradványt is eltávolított a látogatók elől, köztük egy mumifikálódott férfifejet, egy jobb lábfejet és egy jobb kezet. Az intézmény képviselője szerint a döntés összhangban áll a korszerű múzeumi gyakorlattal, amely egyre nagyobb hangsúlyt helyez az elhunytak feltételezhető kívánságainak és temetkezési hagyományainak tiszteletben tartására. Az afrikai kulturális javak visszaszolgáltatásával foglalkozó parlamenti csoport korábban szintén etikai aggályokat fogalmazott meg az emberi maradványok kiállításával kapcsolatban, rámutatva, hogy az ilyen gyakorlatok gyakran figyelmen kívül hagyják az elhunytak és az őket eltemető közösségek szándékait.

A Glasgow-i Egyetemhez tartozó Hunterian Museum más megoldást választott, és egyiptológus szakértőkkel folytatott konzultációt követően külön erre a célra készített textillel takarta le Sepenhor (Shep-En-Hor) múmiáját. Az intézmény szerint az elhunyt nőnek a halála után is joga van a magánszférához, ezért földi maradványait a továbbiakban nem kívánják közvetlenül bemutatni a látogatóknak, díszes szarkofágja ugyanakkor továbbra is megtekinthető marad. A koporsó 1820 óta szinte megszakítás nélkül szerepel a múzeum kiállításán, a benne található múmiát pedig soha nem emelték ki eredeti helyéről, bár az elmúlt ötven évben röntgen- és CT-vizsgálatoknak is alávetették.

A múmia személyazonosságával kapcsolatban már az 1970-es években kétségek merültek fel, mivel a kutatók szerint nem bizonyítható egyértelműen, hogy a koporsóban valóban Sepenhor maradványai találhatók. A Hunterian Museum arra hívta fel a figyelmet, hogy a 19. századi ásatások során időnként a különböző koporsókhoz tartozó múmiákat kicserélték, és a jobb állapotban fennmaradt testeket gyakran a legépebb vagy leggazdagabban díszített szarkofágokba helyezték. Az intézmény ezért a múmia bemutatásával kapcsolatos etikai kérdések mellett a maradványok eredetének bizonytalanságát is figyelembe vette döntése során.

Nem ez az első eset ebben az évben, amikor egy múzeum etikai kérdések miatt eltávolít egy közkedvelt darabot valamelyik tárlatáról: a BBC beszámolója szerint nemrég például a Manchesteri Múzeum is visszahelyezte eredeti fakoporsójába a mintegy 2700 éves, Aszru nevű nőalak mumifikált testét. Az indok ebben az esetben is viszonylag egyszerű volt: mivel az ókori egyiptomi hitvilág szerint a test konzerválása a túlvilági életre való felkészülést szolgálta, ezért a kurátorok etikátlannak minősítették a korábbi múzeumi gyakorlatot és egy eldugott raktárba helyezték a testet. Hogy azt megőrzik mostani helyén vagy visszaszolgáltatják Egyiptomnak, jelenleg még kérdés. 

A két glasgow-i múzeum intézkedése ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Skóciában egységes gyakorlat alakulna ki az emberi maradványok kiállításának megszüntetésére. A Skót Nemzeti Múzeumokat (National Museums Scotland) működtető szervezet például közölte, hogy egyelőre nem tervez változtatni gyűjteményeinek bemutatási gyakorlatán, noha skót régészeti emberi maradványok mellett egyiptomi és perui múmiákat is őriz. Steph Scholten professzor, az ICOM etikai bizottságának tagja hangsúlyozta, hogy a módosított kódex nem kötelező érvényű előírásokat, hanem mérlegelési szempontokat fogalmaz meg, amelyek célja, hogy a múzeumok körültekintően és az érintett közösségek szempontjait figyelembe véve döntsenek az emberi maradványok sorsáról.