Alig negyven centiméter mélyen rejtőzött a szombathelyi kelta ezüstkincs
Több mint kétszáz kelta ezüstérmét és más, évezredes régészeti leleteket, köztük egy kutya mancsnyomát őrző római téglát fedeztek fel Szombathelyen. Az E.ON Hungária Csoport és a Nemzeti Régészeti Intézet közös közleménye új részleteket árult el arról a leletegyüttesről, amelyet a vállalatcsoport észak-szombathelyi alállomásának építése során hoztak felszínre a régészek. A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ munkatársai a 2023 és 2025 közötti feltárás során mintegy négyszáz régészeti emléket és több ezer apróbb tárgyat vizsgáltak meg.
- Két kilogramm kelta ezüstpénz rejtőzött az E.ON új szombathelyi építkezésénél.
- A lelőhelyről római kori, kutyalábnyomos padlófűtés-téglatöredék is előkerült.
- A leletanyagot a jövőben a Savaria Múzeum időszaki kiállításán mutatják be.
A leletmentés leglátványosabb eredménye egy több mint két kilogrammot nyomó kelta ezüstkincs, amely meglepően sekélyen, mindössze harminc-negyven centiméter mélyen rejtőzött a talajban. A fémkeresős szakemberek segítségével felszínre hozott, úgynevezett velemi típusú tetradrachmák a Kr. e. 2. század vége és a Kr. e. 1. század eleje közötti időszakból származnak.

A régészeti beszámoló szerint az érméket eredetileg egy gödörben rejtették el, egy részüket egy kisebb edénybe helyezve, ám a későbbi évszázadok mezőgazdasági munkálatai részben szétszórták a kincset. A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, hogy a tetradrachmákat isteneknek szánt áldozati ajándékként, vagy egy fenyegető vészhelyzet miatt ásták el. A kelta időszakból egy földbe süllyesztett épület és egy kézimalom két épségben maradt köve is napvilágra került.
A feltárt emlékek kronológiailag jóval túlmutatnak a kelta koron, hiszen a legősibb tárgy egy mintegy hétezer éves, csiszolt kőből készült kisméretű vésőbalta, amelyet famegmunkáláshoz használhattak. A régészek a kora vaskorból (Kr. e. 7. és 6. század) egy jellegzetes, pávaszemes üveggyöngyöt, valamint a halottak mellé temetett, eredetileg ételt és italt tartalmazó edényeket is azonosítottak.

A római korból a már korábban bejelentett nagybirtok mintegy háromszáz négyzetméteres központi épületének alaprajzát sikerült részben rekonstruálni. Ebből a villagazdaságból származik az a különleges téglatöredék is, amelyen egy kutya mancsának lenyomata őrződött meg. A téglát valószínűleg a római padlófűtési rendszer fűtőterének lefedéséhez használták.

A nyugat-dunántúli kelta pénzverés egyik legfontosabb központja a Szombathelytől alig tizenöt kilométerre fekvő Velem–Szentvid-hegy volt, ahonnan a most megtalált tetradrachmák is származhatnak. A Kárpát-medencében megtelepedő kelta törzsek a Kr. e. 3. századtól kezdve utánozták a makedón és görög (elsősorban II. Philipposz) ezüstérméket. Ezek az úgynevezett barbár veretek a helyi arisztokrácia gazdagságát és a kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat tükrözték, értékük pedig egyenként négy drachmának felelt meg. A tetradrachmák tömeges felhalmozása és elrejtése gyakran kapcsolódik fegyveres konfliktusokhoz, például a terjeszkedő Római Birodalom vagy a dák törzsek támadásaihoz.
Ez is érdekelhet
A római hódítás a Kr. u. 1. században gyökeresen átalakította a régió társadalmát és gazdaságát. Pannonia provincia megalapításával a kelta elit részben integrálódott a birodalmi közigazgatásba, miközben a Borostyánkő út mentén új római városok, mint például a Claudius császár által alapított Savaria (Szombathely) épültek.
A most feltárt villagazdaság ennek a romanizációs folyamatnak a tipikus példája, ahol a római leszerelt katonák és telepesek nagyméretű, kőből épült, padlófűtéssel ellátott birtokközpontokat hoztak létre a termékeny területeken. A kutyalábnyomos tégla egy pillanatképet is megőrzött ebből a korszakból, emlékeztetve arra, hogy a római agrárbirtokokon a háziállatok a mindennapi élet szerves részét képezték a téglavetők és az építőmesterek munkája körül.