Arcrekonstrukció készült egy Skóciában feltárt római kori férfiról
Digitális arcrekonstrukciót készítettek a kutatók egy Skóciában feltárt, megközelítőleg kétezer éves római kori csontváz alapján. A National Museums Scotland szerint a multidiszciplináris vizsgálatok nemcsak a férfi arcvonásait, hanem fizikai sérüléseit és egykori életmódját is feltárták.
- Egy skóciai római erődben feltárt kétezer éves csontváz arcát alkották újra a kutatók.
- Az elemzések szerint a férfi Dél-Britanniában született és ötvenes éveiben hunyt el.
- A sérülésekkel és ízületi gyulladással küzdő egyén maradványait egy novemberben nyíló kiállításon mutatják be.
A kétezer éves emberi maradványokat a Firth of Forth tengeröböl partján fekvő Inveresk római kori erődjének romjai között azonosították a régészek. A digitális arcrekonstrukció egy kiterjedt nemzetközi tudományos együttműködés eredményeként valósulhatott meg.
A National Museums Scotland szakemberei oszteoarcheológiai felmérést végeztek a csontvázon, miközben a Durhami Egyetem kutatói izotópos elemzésekkel vizsgálták a maradványokat. Ezt a munkát a Yorki Egyetem Régészeti Tanszéke és a Harvard Orvosi Egyetem ősi DNS-t elemző kutatócsoportja egészítette ki. A különböző tudományágak által szolgáltatott biológiai és genetikai adatokat végül Chris Rynn kutató összegezte az arc digitális megalkotásakor.
A vizsgálatok a férfi élettörténetének számos apró részletét is megmutatták a kutatók számára. A szakértők megállapították, hogy az illető eredetileg Dél-Britanniában született, és az ötvenes évei elején járt, amikor Kr. u. 140 és 165 között elhunyt. A csontváz elemzése egy fizikailag megterhelő, sérülésekkel teli életutat rajzolt ki a régészek előtt.
A férfi orra egy korábbi törés után forrt össze, jobb karjának mozgása pedig erősen korlátozott volt a könyökízület körüli kiterjedt csontnövekedés miatt, amelyet valószínűleg szeptikus ízületi gyulladás okozott. A fizikai fogyatékosságok miatt élete végén már biztosan nem szolgálhatott aktív katonaként, csökkent mobilitását pedig az elülső fogain látható erős kopás is jelzi, mivel a tárgyak megtartásához rendszeresen a száját használta harmadik kézként.
A rekonstruált arcot és az eredeti koponyát a nagyközönség a skót nemzeti múzeum november közepén nyíló, a római kori Skócia mindennapjait bemutató időszaki kiállításán tekintheti meg. Fraser Hunter, a National Museums Scotland őstörténeti és római kori régészeti vezető kurátora a projekt kapcsán kiemelte a modern tudományos technikák jelentőségét a múlt megismerésében.
A szakember szerint a régészet feladata pontosan az, hogy közelebb hozza a mai emberhez a hasonló félelmekkel és reményekkel élő egykori személyeket. Bár a technológia korlátai miatt a férfi pontos vonásait sosem lehet tökéletes bizonyossággal megismerni, a kurátor meggyőződése szerint a rekonstrukció annyira élethű lett, hogy az elhunyt egykori családtagjai és barátai minden bizonnyal ráismernének.
A dél-britanniai születésű férfi élete szorosan összefonódik a Római Birodalom északi terjeszkedésének egyik legaktívabb időszakával. A Kr. u. 2. század közepén, Antoninus Pius császár uralkodása alatt a római csapatok ismét észak felé nyomultak a Hadrianus-faltól, és megkezdték a Skócia déli részét átszelő Antoninus-fal kiépítését. Az invereski erőd ennek az új, megerősített határvidéknek a logisztikai és katonai támogatását látta el a keleti partvidéken. A katonai támaszpontok felépítése és fenntartása hatalmas embertömegek mozgatását tette szükségessé a britanniai provinciákon belül. A délvidékről származó, majd a távoli északi határon letelepedő és ott elhunyt férfi esete kiválóan példázza a birodalmi infrastruktúra által generált belső migrációt.
Ez is érdekelhet
A római erődök környezetében a katonai jelenlét mindig egy pezsgő, sokszínű civil település, egy úgynevezett vicus kialakulását is maga után vonta. Ezek a közösségek kereskedőket, kézműveseket, a katonák családtagjait és a leszerelt veteránokat egyaránt magukba foglalták.
Még ha a vizsgált egyén az egészségügyi állapota miatt nem is végezhetett fegyveres szolgálatot élete utolsó szakaszában, jelenléte a határvidéken a katonai és civil szféra szoros gazdasági összefonódását mutatja. A csontvázon azonosított súlyos ízületi gyulladás és az állandó fizikai igénybevétel nyomai pedig reális képet festenek arról, hogy a birodalom peremvidékén a túlélés folyamatos és kíméletlen megpróbáltatásokat jelentett az ott élők számára.
