Neandervölgyi génváltozat csökkentheti a skizofrénia kialakulásának kockázatát
A modern ember genetikai állományában máig jelen lévő neandervölgyi örökség egy specifikus szakasza kimutathatóan csökkenti a skizofrénia kialakulásának esélyét. A Proceedings of the National Academy of Sciences USA (PNAS) tudományos folyóiratban közzétett kutatás rámutatott a génváltozat és az emberi agyszerkezet közötti közvetlen kapcsolatra: a felfedezés alapján a vizsgált DNS-szegmens nemcsak a pszichiátriai kockázatot mérsékli, hanem az agy vizuális feldolgozásért felelős régiójának méretét is befolyásolja.
- Egy ősi génváltozat tíz százalékkal mérsékli a skizofrénia kockázatát a modern emberben.
- A kutatók a PNAS folyóiratban publikálták a neandervölgyi DNS agyi hatásait vizsgáló eredményeiket.
- A vizsgált genetikai szegmens kis mértékben csökkenti a látásért felelős nyakszirti lebeny térfogatát.
A kutatócsoport megállapította, hogy azoknál az egyéneknél, akik a neandervölgyi eredetű génváltozat mindkét másolatát (mindkét szülőtől egyet-egyet) hordozzák, közel 10 százalékkal alacsonyabb a skizofrénia kialakulásának kockázata. Az eredményeket a hatalmas brit egészségügyi adatbázis, az UK Biobank genetikai és anatómiai információira alapozták.
A statisztikai elemzések rávilágítottak arra is, hogy az érintett génszegmens kis mértékben, de egyértelműen módosítja a modern ember agyának anatómiáját. A látási ingerek feldolgozásáért felelős nyakszirti lebeny térfogata génmásolatonként mintegy 0,85 köbcentiméterrel, azaz két kópia esetén 1,7 köbcentiméterrel csökken. Nadav Ahituv, a Kaliforniai Egyetem (UCSF) Humángenetikai Intézetének igazgatója a tanulmány független bírálójaként rámutatott, hogy a neandervölgyiektől örökölt variáns anatómiai hatása rendkívül fontos adalék a modern emberi agy fejlődésének megértéséhez.
A vizsgált genetikai szakasz elhelyezkedése fontos támpontot nyújt a kutatók számára a biológiai mechanizmusok feltérképezésében. Hugo Zeberg, a svédországi Karolinska Intézet evolúciós genetikusa és a tanulmány társszerzője szerint a szegmens szorosan kapcsolódik a DAAM1 nevű génhez, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a korai agyfejlődés irányításában.
Azt egyelőre a szakemberek sem tudják pontosan megmagyarázni, hogy ez a gén és a neandervölgyi DNS-szakasz miként hat egymásra a biológiai fejlődés során. A vizsgálatok ugyanakkor kizárták a variáns kapcsolatát más pszichiátriai és idegrendszeri rendellenességekkel. A kutatók nem találtak statisztikai összefüggést a depresszió, a bipoláris zavar, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD), illetve az általános intelligenciaszint és ezen ősi génváltozat jelenléte között.
Az anatómai elváltozás felfedezése ugyanakkor egy érdekes evolúciós paradoxonra is ráirányította a figyelmet. A fosszilis koponyaleletek morfológiai elemzései korábban egyértelműen bizonyították, hogy a neandervölgyi emberek agykoponyája jóval megnyúltabb volt a miénknél. Ebből adódóan a Homo neanderthalensis képviselői a modern emberhez (Homo sapiens) képest számottevően nagyobb nyakszirti lebennyel rendelkeztek. Ennek tükrében a szakértők számára egyelőre tisztázatlan kérdés, hogy a tőlük származó DNS-szakasz miért eredményez éppen ellenkező hatást, vagyis kisebb nyakszirti térfogatot a mai emberek populációjában. A jelenség arra utal, hogy a genetikai örökségünk funkciója az évezredek során, a modern emberi genom új környezetében megváltozhatott.
Ez is érdekelhet
A modern ember és a neandervölgyi ember közötti genetikai keveredés a jégkorszaki Eurázsia történetének egyik legjelentősebb eseménye volt. Svante Pääbo, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet igazgatója és a tanulmány társszerzője szerint a ma élő emberekben megtalálható neandervölgyi DNS túlnyomó része egyetlen nagy, jól behatárolható keveredési eseményre vezethető vissza. A 2022-ben orvosi Nobel-díjjal kitüntetett kutató magyarázata alapján ez a folyamat nagyjából 47 ezer évvel ezelőtt zajlott le, amikor az Afrikából kivándorló modern emberek a Közel-Keleten vagy Európában találkoztak a neandervölgyiekkel. A két emberféle több százezer éven át különálló úton fejlődött, de a találkozásuk során létrejött hibridizáció tartós nyomot hagyott a fajunk genetikai állományában.
A napjainkban vizsgált több milliárd ember genomjában ez a csekély mértékű, mindössze néhány százalékos neandervölgyi örökség meglepően sokrétű hatást fejt ki az egészségünkre. A korábbi paleogenetikai kutatások már bebizonyították, hogy ezek az ősi gének befolyásolják a modern ember izomtömegének alakulását és az immunrendszer működésének hatékonyságát. Bizonyos neandervölgyi variánsok egyenesen a modern kori vírusos fertőzések, köztük a koronavírus-megbetegedés (COVID) lefolyásának súlyosságára is hatással vannak. A genetikusok folyamatosan elemzik a teljes emberi genomot további, a neandervölgyiektől származó szakaszok után kutatva. Ahogy Zeberg a jövőbeli tervek kapcsán megjegyezte, az újabb technológiai áttörések révén a tudomány hamarosan további ősi génváltozatok biológiai szerepére deríthet fényt.
