Árverésre bocsátják az apokaliptikus víziókkal teli 16. századi Csodák könyvét
Nyilvános aukción értékesítik a nyugati kódexirodalom egyik legrejtélyesebb, 16. századi darabját, az augsburgi Csodák könyvét, amely a korabeli Európa természeti katasztrófáit és vélt égi jelenségeit örökíti meg. A The Guardian brit napilap beszámolója szerint a mindössze húsz évvel ezelőtt felfedezett, egyedülálló kéziratot december 10-én bocsátják árverésre a Christie's londoni aukciósházában. A szakértők szerint a végítélettől való rettegést és az ébredő tudományos megfigyeléseket egyszerre tükröző kötet leütési ára jóval meghaladhatja az egymillió fontot (közel 500 millió forintot).
- Árverésre bocsátják Londonban a különleges 16. századi augsburgi Csodák könyvét (Book of Miracles).
- A 167 vízfestményt tartalmazó kézirat természeti anomáliákat és asztronómiai jelenségeket ábrázol.
- A középkori babonák és az empíria határán egyensúlyozó kötet becsült értéke elérheti az egymillió fontot.
Az 1550-es években Augsburgban összeállított kódex 167, akvarell- és gouache-technikával (vízfestékkel) készült illusztrációt tartalmaz, amelyek mindegyikéhez részletes, évszámmal és helyszínnel ellátott német nyelvű képaláírás tartozik.
A festmények olyan dokumentált, vagy a középkori krónikákban feljegyzett eseményeket ábrázolnak, mint a lipcsei ötszörös napjelenség 1551-ből, a Rómát sújtó 1456-os „véreső”, a dordrechti jégeső 1552-ből, vagy egy sáskajárás 1527-ből, Lengyelországból. Bár az alkotók személye és a megbízó pontos kiléte mindmáig ismeretlen, a művészek egyértelműen a korabeli nyomtatott röplapok, fametszetek és krónikák beszámolóit sűrítették képi formába.
A kéziratot évszázadokon át egy dél-németországi barokk kastély könyvtárában őrizték, a tudományos világ egészen a 2008-as felbukkanásáig nem is tudott a létezéséről. Akkor az ingatlan bútorzatával és egyéb berendezési tárgyaival együtt alig 100 000 fontért cserélt gazdát, majd hamarosan Mickey Cartin connecticuti műgyűjtő magángyűjteményébe került. Eugenio Donadoni, a Christie's középkori és reneszánsz kéziratokért felelős nemzetközi specialistája szerint a könyv rendkívül ritka példája a német „Wunderbuch” (csodakönyv) műfajnak. A szakember az illusztrációk szürrealista stílusát egyenesen Salvador Dalí modern festészetéhez hasonlította.
Ez is érdekelhet
A „Csodák könyvében” megörökített jelenségek jelentős része a modern tudomány számára már megmagyarázható meteorológiai vagy asztronómiai folyamat. A Rómát áztató „véresőt” jellemzően a Szaharából származó, esőcseppekkel keveredő vörös homokpor okozza, míg a lipcsei öt nap egy légköri optikai illúzió, a melléknap (párhélion) jelensége. A bajorországi égen 1533-ban ábrázolt „csodálatos sárkányokról” pedig a kutatók úgy vélik, hogy valójában a sarki fény (aurora borealis) délebbre húzódó megfigyelései lehettek. A modern magyarázatok ellenére a 16. századi európai ember ezeket a természeti anomáliákat egyértelműen a közelgő apokalipszis isteni előjeleként értelmezte.
A 16. századi német nyelvterületen a csodakönyvek és az ehhez kapcsolódó röplapok töltötték be a mai szenzációhajhász tömegmédia szerepét. A reformáció térhódításával az extrém időjárási eseményeket és az égi anomáliákat gyakran használták fel az egyházi és politikai propagandában, figyelmeztetve a lakosságot Isten haragjára. Ugyanakkor a jelenségek pontos dátummal, földrajzi koordinátákkal és szemtanúk beszámolóival történő, katalogizálásszerű rögzítése egy fontos szellemi elmozdulást is jelez.