Érmével azonosították az elveszett spanyol gyarmatot

Egy, a 16. században alapított, ám tragikus sorsra jutott spanyol gyarmat feltárása során egy alapító ceremóniához köthető ezüstérmét (real de a ocho) fedeztek fel régészek Dél-Chilében, a Magellán-szoros mellett. A lelet pontossága megerősíti a korabeli térképeket, és új távlatokat nyit a település térszerkezetének rekonstruálásában.

A lelet egy 1584-ben alapított, ám rövid életű spanyol gyarmathoz köthető, amely a szoros északi partján jött létre. A települést Ciudad del Rey Don Felipe néven II. Fülöp király tiszteletére hozták létre. A „8 reálos” érme a 16. században készült ezüstből.

A spanyolok az Újvilágban gyakran végeztek rituálékat településeik megalapításakor, így kerülhetett oda ez a darab is, amit egy 16. századi beszámoló igazol, amelyet Pedro Sarmiento de Gamboa hajós és felfedező hagyott hátra. Ő maga helyezte el az érmét egy kőre az alapításkor.

A tárgyat a település egyik templomának föld alatti maradványai között találták meg. Ez a felfedezés segített a régészeknek pontosabban meghatározni az egykori épület helyét, és kiindulópontot adott a település szerkezetének feltérképezéséhez.

Ugyanez a kutatócsoport korábban már két bronzágyút is megtalált a helyszínen, szintén Sarmiento de Gamboa feljegyzései alapján.

A spanyol korona 1584-ben hozta létre a gyarmatot, miután hírek érkeztek arról, hogy az angol Francis Drake 1578-ban a Magellán-szoroson áthaladva jutott el az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra. Ebben az időszakban Anglia és Spanyolország ellenséges viszonyban állt.

A szorost korábban, 1520-ban fedezte fel és hajózta be a portugál származású Ferdinand Magellan, aki ekkor a spanyol király szolgálatában állt. Hosszú ideig ez volt az egyetlen ismert tengeri út a Csendes-óceán felé. Spanyolország mindkét partvidékre igényt tartott, és igyekezett megerősíteni a térséget, hogy megakadályozza ellenségei áthaladását.

A telepesek végzete

A települést azonban súlyos csapás érte. A mintegy 350 telepes nagy része néhány éven belül életét vesztette a betegségek, az éhínség és a hideg éghajlat miatt. Bár Spanyolország próbálta utánpótlással segíteni a kolóniát, a hajókat viharok pusztították el. A vállalkozást végül feladták, miután Sarmiento de Gamboát 1586-ban az angolok foglyul ejtették. Amikor egy angol hajó 1587-ben a helyszínre érkezett, már csak romokat és néhány túlélőt talált.

A legújabb kutatások során a régészek fémkeresőket és helymeghatározó rendszereket vetettek be, amelyek segítségével pontosan be tudták azonosítani az érme és az alapkövek helyét. A kutatók szerint további feltárások szükségesek ahhoz, hogy a többi épület pontos elhelyezkedését is megerősítsék.

A területet már a spanyolok érkezése előtt is lakták őslakos közösségek, és a jelek szerint később is visszatértek ide. Ez arra utal, hogy valószínűleg abban bíztak, hogy itt nagyobb eséllyel maradhatnak életben. A telepesek viszont nem tudtak alkalmazkodni a körülményekhez, és az első tél már súlyos veszteségeket okozott számukra.