Embercsempész katonák a magyar–szovjet határon
2025. április 16. 16:05 ArchívNet, Múlt-kor
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat Szaklevéltárában folytatott kutatásaim során számos olyan iratra bukkantam, amelyek az 1950-es években a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kárpátaljai határszakasz illegális átlépésére vonatkozó információt vagy adatot tartalmaznak. Jelen publikációm keretében két dokumentum segítségével az itt zajló tiltott határátlépés, mint társadalmi jelenség egy meghökkentő esetcsoportjára hívom fel a figyelmet. Olyan „kihágásokat” mutatok be, amelyek során a magyar–szovjet határ törvénytelen átlépését, polgári személyek jogosulatlan átjutását/átjuttatását a Kárpátalja területén diszlokált szovjet hadsereg katonái szervezték meg, vagy ilyen cselekményekben közreműködtek. Ez az esetcsoport időben korlátozott lehetett, nyilvánvaló, hogy összefüggésben állt az 1956. október-november fordulójától a magyar–szovjet határövezetben, Kárpátalja felől látványosan felerősödő katonai aktivitással, a rendszeressé váló csapatszállításokkal, utánpótlás-szállításokkal, a katonai konvojok gyakori áthaladásával. A hermetikusan lezárt szovjet–magyar határon a határőrizeti szervek az amúgy is nagyméretű, s jóval leleményesebb elrejtőzési lehetőségeket kínáló katonai gépjárműveket (tehergépkocsik, dzsipek) egyáltalán nem, vagy csak az átlagosnál jóval felületesebben ellenőrizték, a hadseregben mindenki a katonai konvojok minél gyorsabb és zökkenőmentesebb áthaladásában volt érdekelt.
Munkács, Városháza 1957-ben (Kép forrása: Fortepan / Répay András)
Korábban
Seres Attila: Embercsempész szovjet katonák a magyar–szovjet határon 1956–1957-ben – Két dokumentum az Ukrán Biztonsági Szolgálat Szaklevéltárából című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 1. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Bevezető:
A magyar–szovjet határ illegális átlépésének kérdése 1945–1956 között
Az illegális határátlépés kérdése a második világháború után egy olyan történeti problematika, amely az utóbbi időben egyre jobban foglalkoztatja a hazai történésztársadalmat. Örvendetes módon ebben a témakörben egyre több publikáció lát napvilágot. Noha az 1947. évi párizsi békeszerződéstől, amely nemzetközi jogi értelemben is rögzítette Magyarország határait, az 1988–1989. évi rendszerváltásig tartó időszakban Magyarország öt állammal (Ausztria, Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia) volt szomszédos, a hazai tudományosság leginkább az ország nyugati és déli, Ausztriával és Jugoszláviával szomszédos határán megvalósuló illegális határátlépési kísérletekre fókuszál.
Ez érthető is, hiszen nyilvánvaló, hogy a leggyakoribb esetszám erre a határszakaszra esik, s ebben az időszakban – beleértve az 1956. évi forradalom leverését követő hónapokat is – a legtöbben, kivándorlási céllal, az ország végleges elhagyásának szándékával, Magyarország felől Ausztriába szökve követték el az illegális határátlépés cselekményét.
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat Szaklevéltárában folytatott kutatásaim során számos olyan iratra bukkantam, amelyek az 1950-es években a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti határszakasz illegális átlépésére vonatkozó információt vagy adatot tartalmaznak.
A témával összefüggő elsődleges kutatási eredményeket egy szerényebb forrásközlemény keretében bocsátom közre, ezzel felhívva a figyelmet arra, hogy az illegális határátlépési esetek 1947 után nemcsak a „legfrekventáltabb” övezetnek számító magyar–osztrák államhatáron fordultak elő, hanem Magyarország és az úgynevezett „népi demokratikus” (szocialista) országok közös határterületén is. Ennek vizsgálata célszerű lenne, már csak azért is, mert egyes időszakokban az illegális határátlépés Magyarország és a vele szomszédos szocialista országok viszonylatában is rendkívüli mértékben felerősödött, sőt, tömegessé vált. Gondoljunk a magyar–csehszlovák határon 1945–1948 között zajló eseményekre, a magyar–jugoszláv határt is érintő 1956-os menekülthullámra vagy a magyar–román határon uralkodó állapotokra 1988–1989-ben.
1944–1945 után az államhatárok hermetikus őrzése a háború után sokáig megoldatlan volt, a kárpátaljaiak folyamatosan szöktek át a határon, főleg Csehszlovákiába és Magyarországra. 1945. szeptember–októberben több mint hatszáz embert fogtak el a zöldhatáron, s a menekülök között mindenféle társadalmi réteg képviselői ott voltak, még kommunisták is. A kárpátaljai magyarság, amelynek településterülete tömbszerűen helyezkedett el a határ szovjet oldalán, közvetlenül a határsávban, az évszázados tapasztalatai birtokában nyilván a szovjet átlagnál jobban ismerte az ottani terepviszonyokat.
Így közülük sokan, a természeti akadályokat leküzdve, elvileg könnyebben átjuthattak Magyarországra. A magyarok jelentős része számára azonban ilyen – illegális – eszközök igénybevételére egyáltalán nem volt szükség, ugyanis sokuknak rokonai, hozzátartozói éltek a „népi demokratikus” Magyarországon, így szigorú eljárásrend keretében, útlevelük birtokában, nyomós indokkal (rokonlátogatás, különféle hivatalos ügyek intézése) bizonyos időközönként, meghatározott időtartamra legálisan is átmehettek Magyarországra. Érdemes megemlíteni, hogy még az 1956. évi forradalom napjaiban is háromszázhatvan kárpátaljai lakhellyel rendelkező szovjet állampolgár tartózkodott Magyarországon.
A KGB Kárpátontúli Területi Parancsnokságának 1957. január 12-i szolgálati jelentése szerint a háromszázhatvan főből addigra kétszázhatvanan visszatértek a Szovjetunióba, a Magyarországon maradt száz főből pedig nyolcvannégy személy igazoltan, hosszabbított vízummal élt ott. Egy korábbi, 1957. január 8-án kelt jelentéshez mellékelve megtaláljuk a Magyarországon tartózkodó száz fő listáját is a pontos adataikkal (név, lakcím a Szovjetunióban, magyarországi bejelentett tartózkodási cím stb.), amiből valószínűsíthető, hogy a döntő többségük magyar nemzetiségű volt.
Seres Attila: Embercsempész szovjet katonák a magyar–szovjet határon 1956–1957-ben – Két dokumentum az Ukrán Biztonsági Szolgálat Szaklevéltárából című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 1. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Divat és skót identitás a 18. századi Londonban 20:05
- Különös viking sír Norvégiában 18:05
- Ősi hitvilág a natufi kultúrából 16:05
- Sárkányok Kabul felett - A Sámán Pajzs hadművelet nyomában 15:30
- 3600 éves bronzkori metropoliszt tártak fel a kazah sztyeppén 14:05
- Napóleon és Kuba: egy halotti maszk rejtélyes története 12:05
- Fejezetek egy pompeji-i gyorsétterem történetéből – egyiptomi kerámiaváza került elő a romok közül tegnap
- Arábia – az ősi illatok földje tegnap
