Eltűnt középkori falu találtak Szolnok határában
A szolnoki Damjanich János Múzeum és a Nemzeti Régészeti Intézet szakemberei megtalálták az évszázadok óta eltűntnek hitt középkori Nyénye település pontos helyét Szandaszőlős déli határában. A Szoljon.hu cikkében bemutatott régészeti feltárás során előkerült temetkezési és építészeti nyomok, valamint a korabeli oklevelek adatainak összevetése fizikai bizonyítékot szolgáltatott a tizenhatodik század közepén elpusztult falu létezésére, kiegészítve a régió késő középkori településhálózatáról alkotott történeti képet.
- A szolnoki Damjanich János Múzeum régészei Szandaszőlős határában azonosították az eddig csak oklevelekből ismert középkori Nyénye település nyomait.
- A Nemzeti Régészeti Intézet megbízásából zajló próbafeltáráson tizenötödik és tizenhatodik századi kerámiákat, valamint egy templom körüli temető sírjait hozták felszínre.
- Az írott forrásokban 1548-ban utoljára említett falu fizikai maradványainak felfedezése lezárja a település pontos elhelyezkedésével kapcsolatos korábbi tudományos bizonytalanságokat.
A Nemzeti Régészeti Intézet megbízásából indított kutatás eredetileg egy kisebb kiterjedésűnek vélt régészeti lelőhely próbafeltárásaként kezdődött, négy kutatóárok megnyitásával. A felszínen talált nagy mennyiségű tizenötödik és tizenhatodik századi kerámiatöredék már kezdetben jelezte az egykori emberi jelenlétet, a mélyebb rétegekben feltárt árkok és gödrök pedig egyértelműsítették egy egykori falu nyomait.
A vizsgálat fordulópontját az jelentette, amikor a szakemberek több emberi temetkezést is azonosítottak az egyik árokban. Ádám Márk, az ásatást vezető régész tájékoztatása szerint a talajban nehezen kivehető sírokat a halottak nyugat-keleti tájolása segített azonosítani, ami egyértelműen egy középkori, templom körüli temető jelenlétére utalt.
A temetőrészlet felismerését követően a kutatócsoport kiterjesztette a helyszíni felmérést, és a kő- illetve téglatörmelékek sűrűsödése alapján meghatározták az egykori szakrális épület valószínűsíthető helyét is. A jelenleg vizsgált sírok a templomtól délre helyezkednek el, ahonnan eddig három temetkezést tártak fel. A halottak mellett nem találtak mellékleteket, ami a középkori keresztény temetkezési szokások ismeretében, ahol a tizenegyedik századtól kezdve a templom körüli megszentelt földbe temetkeztek, megszokott jelenségnek számít.
Az ásatás során egymást metsző, több rétegben elhelyezkedő sírokat is dokumentáltak, ahol egy későbbi temetés során a korábbi halott lábcsontjait félretolták. Ez az intenzív használat a több generáción át működő, helyhiánnyal küzdő középkori cintermek jellegzetes vonása.
Ez is érdekelhet
A régészeti leleteket a szakemberek a középkori írott források szisztematikus elemzésével kapcsolták össze. A szomszédos településeket és birtokvitákat rögzítő korabeli oklevelek topográfiai leírásainak, valamint az újonnan feltárt fizikai maradványok elhelyezkedésének egybevetése lehetővé tette a lelőhely és Nyénye falu azonosítását.
A település nevét a történeti források utoljára 1548-ban említik, ezt követően a helység végleg eltűnt az iratokból. Ez az időpont egybeesik a hódoltság korának kezdetével, a szolnoki vár 1552-es oszmán kézre kerülését megelőző, a régiót sújtó intenzív török pusztítások időszakával. A mostani felfedezés azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert a korábban csak becsült helyen keresett, iratokból ismert település a modern régészeti módszerek révén végre kézzelfogható formát öltött a hazai középkorkutatás számára.
