Újabb moai szobrot azonosítottak a Húsvét-sziget egykori krátertavában
Egy eddig ismeretlen, a megszokottnál kisebb méretű moai szobrot fedeztek fel még 2023-ban a Húsvét-sziget egyik kiszáradt krátertavának medrében, a lelet a kőfaragó hagyományok legkorábbi időszakából származhat. A kőalkotás pontos korának meghatározását és a további geofizikai vizsgálatokat azonban természetvédelmi és kulturális okok akadályozzák.
- A régészek egy körülbelül 1,5 méteres kőszobrot találtak a Rano Raraku vulkán medrében.
- A kisméretű alkotás a polinéz betelepülés utáni legkorábbi kőfaragási időszakból származhat.
- A további feltárásokat a helyi közösség ellenállása és a szigorú állagmegóvási aggályok hátráltatják.
A kisméretű, mintegy 1,5 méter magas szobrot még 2023 februárjában találták meg Rapa Nui, ismertebb nevén a Húsvét-sziget Rano Raraku vulkáni kráterében. A kőalakot arccal felfelé, a nádasok között azonosították egy olyan kiszáradt tómederben, ahol korábban sosem bukkantak hasonló emlékre. Terry Hunt, az Arizonai Egyetem régészprofesszora szerint a lelet egy teljesen befejezett alkotás, amelyet egy ahu néven ismert szertartási emelvényre szántak. A szobrot a kráter falának alapkőzetéből faragták ki, majd ezt követően mozgatták a megtalálási helyére.
A szokatlan elhelyezkedés mellett a moai mérete is fontos nyomokat hordoz a régészek számára. Hunt egy korábbi nyilatkozata alapján a kisméretű szobor valószínűleg a polinéziai betelepülők 1200 körüli érkezése és az európaiak 1722-es felbukkanása közötti időszak legelején készülhetett. A kutatók feltételezik, hogy a kőfaragók a kisebb, szerényebb alakoktól haladtak a későbbiekben megalkotott gigantikus szobrok felé. Amennyiben a tómeder további korai leleteket rejt, a szakemberek nyomon követhetnék az egyedi szobrászati stílus és a kőfejtő tevékenység fejlődését.
A felfedezés óta eltelt 3 évben azonban nem történtek érdemi lépések a terület további feltárására. A régészprofesszor talajradar bevetését javasolta a felszín alatt rejtőző további moai szobrok és építészeti maradványok felkutatására. A szakember úgy véli, hogy a kráter kőfejtőjének törmeléke, valamint a tómeder üledéke szinte biztosan rejt még hasonló faragványokat. A radarképek azonban önmagukban nem alkalmasak a kőzetek kormeghatározására és a finom faragási részletek vizsgálatára, ehhez a leletek fizikai elemzésére lenne szükség.
Ez is érdekelhet
A felszíni munkálatokat ugyanakkor jelentősen hátráltatják a szigorú állagmegóvási előírások és a helyi lakosság ellenállása. A vulkáni tufa rendkívül puha és folyamatosan erodálódik, ezért a kőalkotások felszínre hozatala komoly kockázattal járna az állapotukra nézve. Az ehhez hasonló leletek pontos datálása ugyanakkor alapvetően formálhatná át a sziget történelméről alkotott eddigi képet. A Journal of Archaeological Science című folyóiratban 2020-ban publikált tanulmány már korábban is rávilágított a korszerű kormeghatározási eljárások jelentőségére.
A 4 évvel ezelőtti kutatás során 11 szertartási platform, vagyis ahu kronológiáját vizsgálták meg szénizotópos kormeghatározással és a korai európai beszámolók elemzésével. Az eredmények megcáfolták azt az elterjedt elméletet, miszerint a szigetlakók már az európaiak érkezése előtt felhagytak az emlékművek építésével a társadalom feltételezett összeomlása miatt. A vizsgálatok bizonyították, hogy a közösség 1600 után még legalább 150 éven keresztül folytatta az ahu platformok építését és használatát. A tómeder mélyén fekvő korai szobrok ennek a hosszú történelmi folyamatnak a kezdeti szakaszát világíthatnák meg, amennyiben a jövőben lehetőség nyílik a biztonságos elemzésükre.
