Kincsnek nyilvánították a Man-szigeten talált viking kori leletegyüttest

Hivatalosan is kincsnek nyilvánítottak egy mintegy ezerszáz éves, fegyvereket és női ékszereket tartalmazó viking leletegyüttest, amelyet fémkeresővel találtak a Man-szigeten. A Manx National Heritage örökségvédelmi szervezet tájékoztatása alapján a tárgyak egy férfi és egy nő korabeli temetkezési mellékletei lehetnek. A ritka állapotban fennmaradt műtárgyak új részletekkel szolgálnak a sziget legkorábbi skandináv telepeseinek mindennapjairól és kereskedelmi hálózatairól.

A kivételes leletegyüttest két fémkeresős, Daniel Crowe és Rhett Britton fedezte fel az év februárjában. A földből előkerült tárgyak között szerepel egy gazdagon díszített kard, három bronzmelltű, egy bronzmerőkanál, egy fejsze feje, valamint kereskedelmi súlyok és egy mérleg. A régészeti vizsgálatok megállapították, hogy a leletek kora a Kr. u. 900 körüli időszakra tehető. Az értékes tárgyak a Douglas városában működő bíróság (Douglas Courthouse) hivatalos meghallgatásán kapták meg a kincs státuszt. James Brooks halottkém a minősítés során kiemelte, hogy a tárgyakon látható fémműves munka minősége még a mai modern szabványok szerint is kivételesnek számít.

A régészek feltételezése szerint az előkerült tárgyak eredetileg egy férfi és egy nő sírmellékletei voltak. Az elhunytakat valószínűleg egy közös sírba vagy két, szorosan egymás mellé ásott gödörbe temették el a viking kor hajnalán. A maradványokat és a tárgyakat az elmúlt évszázadok intenzív mezőgazdasági művelése bolygatta meg, aminek következtében a leletek egy mintegy száz méter átmérőjű területen szóródtak szét. Allison Fox, a Manx National Heritage régészeti kurátora szerint a temetkezési helyszín pusztulása ellenére a tárgyak együttese ritka lehetőséget kínál a korabeli skandináv közösség tanulmányozására.

A felfedezés legértékesebb darabjai közé tartozik a három bronzmelltű, amelyek közül az egyik üvegközéppel és aranyozott spirálmintával rendelkezik; ilyen típusú ékszert most először találtak a Man-szigeten. A másik két női bronzmelltű szintén ritkaságnak számít, hiszen ez csupán a második ilyen pár, amely a sziget területéről előkerült. (Az első párt Daniel Crowe édesapja, John Crowe és Craig Evans találta meg 2018-ban, amelyet a konzerválás után 2021-ben állítottak ki.)

A most talált, díszített kardot a viking temetkezési szokásoknak megfelelően szándékosan kettétörték, mielőtt a földbe helyezték volna. A fegyver egyike annak a mindössze három ismert példánynak a szigeten, amely hasonló ezüstdíszítést hordoz.

Az üsttöredékek, a merőkanál, valamint a finoman megmunkált kereskedelmi súlyok és mérlegek a korabeli gazdasági kapcsolatok kiterjedtségére utalnak. Allison Fox kiemelte, hogy a melltűk jelenléte különösen fontos, mivel ezek valószínűleg a sziget eddig ismert legkorábbi viking női temetkezését jelzik. A fegyverek és a kereskedelmi felszerelések együttesen egy olyan közösség képét rajzolják meg, amely aktívan részt vett a szélesebb viking világ kereskedelmi hálózataiban. Az előkerült tárgyakat a restaurálási munkálatokat követően a Manx Múzeumban mutatják be a nagyközönségnek.

A Man-sziget a Kr. u. 9. század végén és a 10. század elején vált a skandináv terjeszkedés egyik fontos állomásává. A Brit-szigetek és Írország között elhelyezkedő, stratégiai fontosságú földdarab ideális bázist nyújtott a viking hajósok, kereskedők és harcosok számára az Ír-tenger ellenőrzéséhez. A norvég származású telepesek érkezése alapvetően átformálta a sziget kelta kultúráját, és egy sajátos, norvég-gael keverékkultúrát hozott létre. Ez a kulturális összeolvadás jól nyomon követhető a szigeten fennmaradt rúnaköveken és a helyi parlamenti rendszer, a Tynwald kialakulásában is.

A fegyverek szándékos tönkretétele jól ismert viking rítus volt, amely valószínűleg a kard rituális megölését szimbolizálta, hogy az elhunyt harcos a túlvilágon is használhassa azt, egyúttal megakadályozta a sírrablást. A gazdag női temetkezések, mint amilyenre a megkerült bronzmelltűk utalnak, bizonyítják, hogy a nők magas társadalmi státuszt tölthettek be ezekben a korai telepes közösségekben.