Egykori CIA-kémfőnök vall a hidegháború titkairól

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) korai éveinek és hidegháborús műveleteinek eddig ismeretlen részleteit tárja fel egy Nagy-Britanniában a napokban bemutatott dokumentumfilm. A The Last Spy (Az utolsó kém) című alkotásban a százéves egykori kémfőnök, Peter Sichel osztja meg belső információit a washingtoni politikai elitről és a vitatott titkosszolgálati beavatkozásokról.

Katharina Otto-Bernstein rendező munkája a németországi zsidó származású Peter Sichel kivételes életútját követi nyomon. A férfi még tinédzserként, a náci megszállás elől menekült el Franciaországból, majd az Egyesült Államok első modern hírszerző szervezeténél, a Stratégiai Szolgálatok Hivatalánál (OSS) kezdte pályafutását. A második világháborút követően az újonnan megalakult CIA kötelékében szolgált, ahol a hidegháború legkritikusabb éveiben a berlini, majd a hongkongi állomásfőnöki tisztséget is betöltötte.

A korát meghazudtoló szellemi frissességgel nyilatkozó egykori hírszerzőtiszt a filmben nyílt kritikával illeti a CIA több múltbeli műveletét. Sichel egyebek mellett elítéli azokat az 1950-es évekbeli titkos akciókat, amelyek baloldali kormányok – köztük a Jacobo Árbenz vezette guatemalai vezetés – destabilizálására és megdöntésére irányultak.

A dokumentumfilm archív felvételekkel és szakértők – köztük Carl Bernstein és Scott Anderson újságírók, valamint John Hadden volt hírszerző – megszólaltatásával világítja meg a Dwight D. Eisenhower elnöksége idején zajló rejtett politikai küzdelmeket, különös tekintettel az Allen Dulles CIA-igazgató és testvére, John Foster Dulles külügyminiszter közötti hatalmi dinamikára.

A visszaemlékezésekből a globális geopolitikai folyamatok mellett kirajzolódik a korabeli washingtoni elit belső élete is. Sichel beszámolói rávilágítanak arra a kettősségre, amelyben a látszólagos külső fegyelmet és elfojtást a zárt ajtók mögött folyamatos diplomáciai játszmák és a titkosszolgálati munka állandó stresszét kísérő mindennapos alkoholizmus jellemezte az amerikai fővárosban.

A CIA intézményesülése és az intervencionizmus

A dokumentumfilm az amerikai hírszerzés intézményesülésének egyik legmeghatározóbb korszakát mutatja be. A második világháború alatt katonai felderítési és szabotázsfunkciókat ellátó OSS 1945-ös feloszlatása után, 1947-ben létrehozott civil ügynökség, a CIA a hidegháborús globális szembenállás elsődleges eszközévé vált. Berlin a kontinens megosztottságának epicentrumaként, Hongkong pedig az ázsiai kommunista térnyerés megfigyelőállomásaként szolgált, így ezen állomások vezetése a legmagasabb szintű hírszerzési és diplomáciai rálátást biztosította.

A Sichel által a filmben is élesen bírált 1954-es guatemalai államcsíny (a CIA által szervezett PBSUCCESS hadművelet) a Dulles fivérek nevével fémjelzett amerikai beavatkozó külpolitika iskolapéldája volt. A titkosszolgálat fegyveres és propagandatámogatásával buktatták meg a demokratikusan megválasztott Jacobo Árbenz kormányát, hivatalosan a szovjet befolyás megakadályozása, gyakorlatilag pedig a földreformban érintett amerikai nagyvállalat, a United Fruit Company gazdasági érdekeinek védelme érdekében.

Az ehhez hasonló műveletek hosszú távon meghatározták Latin-Amerika és más fejlődő régiók politikai instabilitását, amelynek belső kritikája egy egykori magas rangú vezető részéről ma is kiemelkedő történeti forrásértékkel bír.