A spanyol gyerekek, akiket a CIA is kihasznált

A spanyol polgárháború elől a Szovjetunióba kimenekített, majd felnőttként hazatérő fiatalok a hidegháborús kémjátszma eszközeivé váltak. A CIA a titkos Project Niños keretében módszeresen kihallgatta őket, hogy gyermekkori emlékeikből és műszaki tapasztalataikból térképezze fel a szovjet hadiipart és infrastruktúrát.

Polgárháború és mintegy 30 ezer spanyol gyerek kimenekítése

A spanyol polgárháború idején, 1937 és 1938 között a köztársasági kormány több tízezer gyermeket menekített ki az ország bombázott városaiból, hogy megóvja őket az éhezéstől és az erőszaktól. A „háború gyermekei” közül ezreket a Szovjetunió fogadott be, ahol internátusokban tanultak, nevelkedtek, és sokan felnőttkorukig ott maradtak.

A legtöbben rövidtávú, ideiglenes távollétre számítottak, ám Franco győzelme, a megtorlások és később a hidegháború miatt a hazatérés évekre, sőt bizonyos esetekben évtizedekre kitolódott, így egy egész nemzedék nőtt fel távol Spanyolországtól, egy teljesen más politikai és társadalmi rendszerben.

Project Niños: egy titkos hírszerzési lehetőség születése

Az 1950-es évek végén több ezer olyan spanyol fiatal tért vissza hazájába, akik gyermekként a Szovjetunióban nőttek fel. A CIA ebben a hullámban különleges lehetőséget látott.

A Szovjetunió zárt világa miatt az amerikai hírszerzés kevés közvetlen információval rendelkezett a belső viszonyokról. Az ott tanult, dolgozott és utazott spanyol fiatalok azonban személyes tapasztalatokat hoztak magukkal ipari létesítményekről, közlekedési útvonalakról, katonai jelenlétről és a mindennapi életről. Ez vezetett a Project Niños elindításához.

Project Niños és a kihallgatóközpont Madridban

1957 márciusában Madridban hozták létre azt a központot, ahol a visszatérőket rendszeresen kihallgatták. A program amerikai és spanyol együttműködésben zajlott. A francoista kormány biztonsági kockázatként tekintett a Szovjetunióban nevelkedett állampolgárokra, míg a CIA értékes információforrást látott bennük. A kihallgatások száma folyamatosan nőtt.

Néhány év alatt mintegy 1800 személyt faggattak ki, és több mint 2000 részletes jelentést készítettek. A beszélgetések során térképeket rajzoltattak, ipari körzeteket azonosíttattak, valamint katonai és gazdasági adatokat gyűjtöttek.

A program egyik kulcsa az volt, hogy a hazatérők a Szovjetunióban viszonylag szabadon mozoghattak. Sokan tanultak műszaki főiskolákon, egyetemeken, vagy dolgoztak nagy ipari beruházásokon, például vízerőműveknél és gyáraknál. A CIA ezekből az élményekből állította össze azt az információs térképet, amely korábban hiányzott az amerikai hírszerzés eszköztárából.  kihallgatások során szerzett adatok hozzájárultak a szovjet infrastruktúra és stratégiai pontok jobb megértéséhez.

Project Niños árnyoldala a résztvevők számára

Bár a hírszerzés sikeresnek ítélte a műveletet, a visszatérők számára a program gyakran megterhelő volt. Sokan hónapokon át ismételt kihallgatásokra kényszerültek. A folyamatos ellenőrzés és a bizalmatlanság miatt egyre többen vetettek véget az együttműködésnek. Egy mérnök később így fakadt ki az egyik tisztnek: Ez az ön dolga. Nekem megvan a magam élete. Dolgozni jöttem vissza Spanyolországba, nem kihallgatásokra.

A CIA azonban a feszültségek ellenére is fenntartotta a programot, mert az összegyűjtött információkat stratégiai értékűnek tartotta. A Project Niños hosszú ideig teljesen ismeretlen maradt a nyilvánosság előtt. Csak évtizedekkel később kerültek elő azok a részben feloldott titkosítású dokumentumok, amelyek igazolták a művelet létezését és kiterjedését. Ezekből derült ki, hogy a CIA jelentős összegeket fordított a kihallgatásokra, és a programot sikeres hírszerzési befektetésként értékelte.