Egyenrangú közösségek építhették az európai megalitikus emlékműveket
Több, nemrég megjelent tudományos kiadvány is egyszerre állítja: az európai megalitikus építményeket nem hierarchikus társadalmak, hanem egyenrangú tagokból álló közösségek hozták létre. Az új interdiszciplináris kutatások alapjaiban írják felül a neolitikum társadalmi berendezkedéséről alkotott korábbi elképzeléseket, bizonyítva a kőkori kooperáció magas szintjét.
- Európa neolitikus korszakának monumentális kőépítményeit nagy valószínűséggel hierarchia nélküli, egyenlőségen alapuló közösségek emelték.
- Az új archeogenetikai és izotópos vizsgálatok pontosították a korai földművesek vándorlási útvonalait és rokonsági kapcsolatait.
- A brit-szigeteki és a nyugat-balti régió összehasonlító elemzése rámutatott, hogy a hatalmas síremlékek nem egy uralkodó elit hatalmát jelképezték.
A 2025-2026-ban megjelent tanulmánykötetek az Európai Megalitikus Tanulmányok Csoportjának legújabb eredményeit összegzik. Az interdiszciplináris kutatások, köztük a radiokarbonos kormeghatározás, az archeogenetikai elemzések és az izotópos vizsgálatok forradalmasították a kőkori kőépítményekről alkotott képet.
A modern technológiák révén a kutatók megállapították, hogy az első európai földművesek nem csupán átvették a neolitikus életmódot, hanem sok esetben teljesen felváltották a helyi vadászó-gyűjtögető népességet. Az ősi DNS-minták rokonsági kapcsolatokat, míg az izotópok a migrációs útvonalakat és a táplálkozási szokásokat is egyértelműen azonosítják a hatalmas kősírokba temetett egyéneknél.
A regionális különbségeket vizsgálva Johanna Brinkmann doktori értekezésében a brit-szigetek és a nyugat-balti térség régészeti leleteit hasonlította össze a Krisztus előtti 4500 és 1800 közötti időszakból. Az elemzés rámutatott, hogy bár a neolitikus életmód mindkét régióban szinte egy időben, Krisztus előtt 4100 és 3800 között honosodott meg, a bevándorló földművesek származása eltérő volt. A brit-szigeteken megtelepedők a nyugat-mediterrán populációkkal álltak rokonságban, míg a balti térségbe érkezők anatóliai és levantei ősökkel rendelkeztek. Az első megalitikus sírok megjelenése is eltérést mutatott, mivel a briteknél röviddel a megtelepedés után, míg a Baltikumban csak Krisztus előtt 3600 körül kezdték el építeni a dolmeneket.
A kutatási eredmények legjelentősebb társadalmi vonatkozását Johannes Müller régész professzor és Johanna Brinkmann egybehangzó konklúziója adja. A szakemberek a tölcséres szájú edények kultúrájának és más korabeli csoportoknak a genetikai, valamint régészeti adatait értékelve megállapították, hogy a korszak társadalmai nem voltak hierarchikusak. A monumentális építkezéseket nem egy szűk uralkodói elit irányította, hanem a helyi közösségek széles körű együttműködésének eredményei. Ez a megállapítás cáfolja azt a korábbi feltételezést, amely szerint a nagyszabású építészeti teljesítményekhez feltétlenül centralizált hatalomra és osztálytársadalomra lett volna szükség.
Ez is érdekelhet
A megalitok kutatásában ugyanakkor továbbra is vannak hiányosságok. A Matthew Canti által szerkesztett, Stonehenge-ről szóló kötet kapcsán Marion Uckelmann kritikával illette a Historic England kiadványát, mivel az elavult adatokat tartalmaz és nem integrálja a legfrissebb tudományos felfedezéseket. Ezzel szemben a megalitok kulturális hatása ma is jelentős.
Fiona Robertson személyes hangvételű kötete rávilágít, hogy ezek az építmények évezredek elteltével is folyamatosan formálják az emberi gondolkodást. A neolitikus forradalom mintegy hatezer évvel ezelőtti öröksége, a nomád életmódot felváltó letelepedett, mezőgazdasággal foglalkozó közösségek monumentális hagyatéka így továbbra is a tudományos kutatás fókuszában áll.
