Egyedülálló honfoglalás kori kincseket mutat be a Nemzeti Múzeum
Különleges, a 10. század első évtizedeire (a 920-930-as évekre) datálható, érintetlen harcosi temetkezések leletanyagát mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) legújabb, „Felövezve ragyogással - Övszerkezet és tarsolylemez a honfoglalás korából” című kamaratárlata. A Bács-Kiskun vármegyei Akasztó határában feltárt, rendkívüli épségben megmaradt leletegyüttes, köztük egy aranyozott ezüstveretes selyemöv és egy ezüst tarsolylemez, minden eddiginél átfogóbb multidiszciplináris kutatásra adott lehetőséget.
A korábban ismeretlen régészeti lelőhelyet a Kecskeméti Katona József Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei azonosították. A Wilhelm Gábor és Füredi Ágnes kutatásvezetők által irányított ásatás során három honfoglalás kori harcos szinte teljesen érintetlen sírját tárták fel. A leletanyag fókuszpontja a leggazdagabb mellékletekkel ellátott temetkezés, amely egy 17–18 éves, magas rangú fiatal harcos földi maradványait rejtette.
A régészek számára a leginkább lenyűgöző felfedezést a viseleti elemek szokatlanul jó megőrződése jelentette: a harcos egyedi selyemövén aranyozott ezüst, csüngős veretek sorakoztak, a jobb oldalán pedig egy ezüstlemezzel díszített tarsoly függött. Az ásatási módszertan sikerét jelzi, hogy a fémleletek által konzervált többrétegű textilruházatot, az öv és a tarsoly szerves részeit eredeti, in situ pozíciójukban, földlabdával együtt tudták kiemelni a szakemberek.
A kutatás kiemelkedő tudományos jelentőségét az MNM és a Kecskeméti Katona József Múzeum együttműködésében megvalósult, rendkívül széles körű vizsgálati háttér adja. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete és Archeometriai Laborja mellett a projektbe bevonták az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Archeogenomikai Kutatóintézetét, az ELTE TTK Embertani Tanszékét, a HUN-REN Atommagkutató Intézetet, valamint az ELTE Természetrajzi Múzeumot is.
Ez a konzorcium lehetővé tette, hogy a három harcos maradványait és a leleteket – az embertani és genetikai elemzésektől kezdve a szerves anyagok és fémek mikroanalitikai vizsgálatáig – minden eddiginél részletesebb tudományos analízisnek vessék alá, ami pontosabb képet festhet a 10. századi Kárpát-medencei populáció életmódjáról, viseletkultúrájáról és temetkezési rítusairól.
Ez is érdekelhet
A leletegyüttes a honfoglaló magyarság megtelepedésének egyik legfontosabb, úgynevezett kalandozó hadjáratokkal fémjelzett korszakából származik. A Duna–Tisza köze a 10. század folyamán a magyar nagyfejedelmi, illetve a vezető nemzetségek kiemelt szállásterületeként funkcionált. Az aranyozott ezüstveretes öv – mint a harcosi rang és a fegyverviselés jogának szimbóluma –, valamint az ezüst tarsolylemez (amelyben általában a tűzgyújtáshoz szükséges eszközöket, kovát és csiholót tartották) a korszak elitjének jellegzetes presztízstárgyai voltak. A selyemöv megléte kiterjedt – bizánci vagy keleti – kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokra, míg a szerves anyagok (bőrök, textíliák) épsége kivételes talajtani adottságokra utal.
A kamaratárlat 2026. június 7-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum Déli Kandallótermében.
