A modern régészet kihívásairól beszélgettek a Nemzeti Régészeti Intézet szakemberei

A régészet modern kihívásairól, az örökségvédelem társadalmi felelősségéről, valamint a természettudományok egyre hangsúlyosabb integrációjáról beszélgetett Kreiter Eszter, a Nemzeti Régészeti Intézet (NRI) igazgatója és Fullár Zoltán, a Feltárási Főosztály vezetője a Magyar Nemzeti Múzeum podcastjának legújabb epizódjában. A szakemberek rámutattak: a modern régészet már rég nem a popkultúrában gyökerező "kincskeresésről" szól, hanem egy komplex, a múlt emlékeit proaktívan védő és a gazdasági beruházásokkal összehangolt folyamat.

Az intézet vezetőinek elmondása szerint Magyarország területén jelenleg is becslések szerint mintegy 150 ezer régészeti lelőhely található, amelynek jelentős része még felderítetlen. A Kárpát-medence geográfiai és történelmi adottságai miatt szinte elképzelhetetlen olyan nagyobb infrastrukturális beruházás, amely ne érintene valamilyen, a múlt emlékeit őrző réteget.

Éppen ezért az NRI fő profilja az örökségvédelem, amelynek központi eleme a Preventív Régészeti Dokumentáció intézménye. Ez az Európában is egyedülálló, 2013-ban bevezetett rendszer lehetővé teszi, hogy a beruházók már az engedélyezési fázisban tisztában legyenek az adott terület régészeti kockázataival. Ahogy Fullár Zoltán hangsúlyozta, a szakma elsődleges célja nem a mindenáron való feltárás, hanem – ahol a beruházás műszaki tartalma engedi – a lelőhelyek háborítatlan, in situ megőrzése a föld alatt. Csak abban az esetben kezdenek fizikai ásatásba, ha az örökségi elemek pusztulása elkerülhetetlen.

A 21. századi régészeti metodika radikálisan átalakult az elmúlt évtizedekben. A szakemberek egyre kevésbé hagyatkoznak kizárólag a fizikai ásatásokra: az előzetes lelőhely-azonosítások zömét ma már a felszíni terepbejárások, valamint roncsolásmentes műszeres eljárások, műholdas és geofizikai vizsgálatok teszik ki.

Az NRI jelenlegi struktúrája is ezt a multidiszciplináris megközelítést tükrözi: az intézményben a hagyományos archeológusok mellett geológusok, geofizikusok, restaurátorok és archeometriai szakemberek dolgoznak együtt. Kreiter Eszter kiemelte a Nemzeti Régészeti Topográfiai Program újraindításának fontosságát, amelynek célja az ország eddig ismeretlen lelőhelyeinek szisztematikus, ásatás nélküli lokalizálása és nyilvántartásba vétele.

A modern örökségvédelem az 1992-es máltai egyezmény (Európai Egyezmény a Régészeti Örökség Védelméről) elvein alapul, amelyet Magyarország 2001-ben emelt törvényi erőre. Ez a jogszabályi keretmondta ki, hogy a régészeti örökség a nemzeti és az egyetemes emberi vagyon része, és bevezette a "szennyező fizet" elvét, amely alapján a feltárások költségeit a beruházónak kell állnia. A magyar régészeti kutatásokat időben a jogszabályok jelenleg is az 1711-es évhez, a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békéhez kötik; a korábbi időszakokból származó emlékek minősülnek automatikusan védett régészeti leletnek.

Az NRI – amely országos hatáskörrel végzi a kiemelt állami, valamint a bruttó 800 millió forintot meghaladó beruházások régészeti feladatait – évente mintegy 1000-1200 projektet koordinál, emellett mintegy nyolcvan, pusztán tudományos célú feltárást is menedzsel, folyamatosan bővítve a Kárpát-medence ezerarcú történetének, köztük az eltérő korszakok változatos temetkezési rítusainak (például a hiedelemvilághoz kötődő különleges, úgynevezett "vámpír-" vagy "boszorkánytemetkezések") kutatását.