Drónokkal digitalizálják Pompejit

Új, forradalmi 3D-s képalkotó technológiával, a „Project Eternal” (Örökkévalóság Projekt) keretében kezdték meg a világ legveszélyeztetettebb kulturális örökségi helyszíneinek, köztük Pompejinek a digitalizálását. A globális kezdeményezés célja, hogy 360 fokos drónkamerák és a legmodernebb térbeli rekonstrukciós algoritmusok segítségével fizikai beavatkozás nélkül hozzon létre bárki számára hozzáférhető, bejárható digitális archívumokat.

A műemlékvédelmi világnap alkalmából útjára indított projekt technológiai alapját az Antigravity alig 249 grammos, 360 fokos kamerával felszerelt A1-es drónja és a Gaussian Splatting nevű eljárás adja. A hagyományos, gyakran a műemlékeket is terhelő lézerszkennerekkel vagy állványos kamerákkal szemben a könnyű drónok fizikai érintkezés nélkül, egyetlen repülési útvonallal képesek a levegőből és a földről származó adatokat rögzíteni.

Ezeket a 360 fokos felvételeket a Splatica szoftver platformja Gaussian Splatting technológiával alakítja át. Ez az újgenerációs mesterséges intelligencia-alapú képszintézis sokkal élethűbb, nagy felbontású, fotorealisztikus és szabadon navigálható 3D-s térré fűzi össze a 2D-s képeket, mint a korábbi poligonális modellek.

Az Antigravity első intézményi partnere a CyArk nemzetközi digitális örökségvédelmi szervezet. A kísérleti program két olaszországi helyszínre fókuszál, amelyek a kulturális sebezhetőség két végletét képviselik. Az egyik a "Haldokló városként" (la città che muore) is ismert, a folyamatos talajerózió és földcsuszamlások miatt a fizikai megsemmisülés szélén álló Civita di Bagnoregio.

A másik helyszín Pompeji, ahol az ókori életet megőrző vulkáni hamu alatti maradványokat digitalizálják, páratlanul részletes térbeli rekonstrukciót kínálva a kutatóknak. A vállalat emellett egy globális közösségi kampányt is indított, amelyben független alkotók és drónhasználók készíthetnek és tölthetnek fel 3D-s modelleket a világ különböző veszélyeztetett épületeiről.

Műemlékvédelem a 21. században

A kulturális örökség digitalizálása paradigmaváltáson megy keresztül. A 20. században az épített örökség dokumentálása kimerült a statikus fényképekben, a kézzel rajzolt alaprajzokban és a gipszlenyomatokban (amelyeket például Giuseppe Fiorelli alkalmazott Pompejiben az 1860-as években az emberi testek és szerves anyagok formájának megőrzésére). A klímaváltozás (mint a velencei árvizek vagy a tengerparti erózió), a fegyveres konfliktusok (mint a szíriai Palmüra Iszlám Állam általi elpusztítása) és a tömegturizmus felgyorsította a pótolhatatlan történelmi helyszínek pusztulását.

Az Antigravity projektjéhez hasonló kezdeményezések jelentősége abban áll, hogy a műemlékvédelem fókusza a puszta fizikai konzerválásról a "digitális ikrek" létrehozására is kiterjedt. Ha egy épület vagy régészeti lelőhely a jövőben természeti katasztrófa vagy emberi mulasztás miatt meg is semmisül – ahogy az a 2019-es párizsi Notre-Dame tűzvész vagy a brazíliai Nemzeti Múzeum leégése esetében részben megtörtént –, az ilyen nagy felbontású, nyílt hozzáférésű 3D-s modellek lehetővé teszik a milliméterpontos fizikai újjáépítést, és biztosítják a kulturális emlékezet fennmaradását a következő generációk számára.