Digitálisan is feltérképezték az ókori római úthálózatot

Egy nemzetközi kutatócsoport elkészítette a Római Birodalom úthálózatának eddigi legrészletesebb digitális térképét, amely a korábbi becsléseket megduplázva mintegy 300 ezer kilométernyi útvonalat azonosított. A Scientific American folyóiratban publikált eredmények szerint az ókori infrastruktúra kiterjedtsége jelentősen felülmúlja az eddigi ismereteket, ami új alapokra helyezi a birodalom gazdasági és katonai működésének megértését.

A szakemberek történelmi adatbázisok, modern topográfiai térképek és műholdképek ötvözésével hozták létre az úthálózat nyílt hozzáférésű adatbázisát. A projekt során több mint 8000 mérföldkő és 14 ezer ókori település helyzetét integrálták a rendszerbe.

A kutatók felhasználtak hidegháborús, titkosítás alól feloldott műholdas felvételeket is, amelyek segítségével olyan területeket is feltérképeztek, amelyeket azóta víztározók árasztottak el, mint például a törökországi Atatürk-gát építésekor víz alá került ókori Samosata térsége. A paleoföldrajzi módszerek bevonása pedig lehetővé tette a folyódelták (például a Rajna és a Maas) ókori állapotának rekonstruálását és a mára eltűnt szárazföldi útvonalak helyének meghatározását.

Az új elemzés rámutatott arra a tényre, hogy a hálózat jelentős része a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodó, hegyi útvonalakból állt, nem pedig a Via Appiához hasonló egyenes vonalvezetésű és kikövezett utakból. A negyedszázaddal ezelőtt kiadott referenciamű, a Barrington-atlasz még csak kis felbontású térképeket tartalmazott, amelyek nem követték pontosan a táj formáit.

A finomabb felbontás és a domborzat figyelembevétele önmagában 111 ezer kilométerrel növelte a becsült hosszt. Jelenleg a kiszámolt 300 ezer kilométeres rendszerből mindössze 8000 kilométernyi szakasz pontos helyzete ismert teljes bizonyossággal, a fennmaradó rész meghatározása régészeti és geográfiai valószínűségi mutatókon alapul.

A Római Birodalom infrastrukturális ereje elsősorban a már meglévő helyi rendszerek kontinensnyi léptékű integrációjában rejlett. A katonai hódítások során a római hadsereg összekapcsolta a korábbi hellenisztikus és perzsa hálózatokat az új építkezésekkel. Ezek a beruházások távolról sem csupán Rómába vezettek.

A Traianus császár uralkodása alatt a Vörös-tenger és a szíriai Bosra között megépített Via Nova Traiana az 1500 kilométer hosszú keleti határvidék logisztikai alapját jelentette. A spanyolországi Via Augusta pedig a birodalmi kereskedelem kulcsfontosságú elemeként az olívaolaj szállítását biztosította az Ibériai-félszigetről a távoli provinciákban, például a germán határon állomásozó légiók számára.