Föld alatti "folyosókat" azonosítottak az Ararát-hegyen

2026. április 21. 14:01

Föld alatti, szabályos elrendezésű üregeket és "folyosókat" azonosítottak talajradaros vizsgálatokkal a törökországi Ararát-hegy (Ağrı Dağı) egyik hajó formájú geológiai képződményénél, amelyet a bibliai hagyományra építő kutatók évtizedek óta Noé bárkája lehetséges helyszíneként tartanak számon – nyilatkozta a GB News brit hírportálnak Andrew Jones, a Noah's Ark Scans projekt vezetője. Bár a geológusok többsége természetes kőzetalakzatnak tekinti a képződményt, a kutatócsoport a legújabb talajminták alapján mesterséges eredetet feltételez.

Korábban

Az 1959-ben felfedezett, mintegy 2000 méteres tengerszint feletti magasságban elterülő, Durupınar-formációként ismert hajó alakú kőzetalakzat hossza 157 méter, ami a kutatók szerint megegyezik a Teremtés könyvében leírt, egyiptomi könyökben megadott méretekkel.

Andrew Jones elmondása alapján a legújabb, roncsolásmentes talajradaros és infravörös termográfiai vizsgálatok egy hajótesthez hasonló szerkezetet körvonalaztak a felszín alatt. A mérések a "hajó" középvonalában és a széleken is üregeket mutattak ki, amelyek egy központi "átriumba" vezetnek. Jones szerint ezek az anomáliák a bibliai beszámolóban szereplő, három fedélzeti szintre osztott bárka belső struktúrájának maradványai lehetnek.

A geofizikai mérések mellett a csapat 2024-ben 88 talajmintát vett a formáción belülről és kívülről. Az elemzések kimutatták, hogy a hajó alakzatán belüli talaj szervesanyag-tartalma háromszor, káliumtartalma pedig 38 százalékkal magasabb volt, mint a környező területeké.

Jones ezt azzal magyarázza, hogy az egykori hatalmas faépítmény évezredek alatti elbomlása egyedi kémiai ujjlenyomatot hagyott a talajban, ami a felszíni növényzet elszíneződésében (a fű sárgásabb árnyalatában) is megmutatkozik. A kutatócsoport a jövőben egy speciális, távirányítású robot segítségével tervezi feltárni a radarképeken azonosított föld alatti folyosókat.

A Durupınar-formáció vitatott megítélése

A Durupınar-formáció (amely İlhan Durupınar török térképészről kapta a nevét) az úgynevezett bibliai régészet (vagy inkább áltudományos "bárkavadászat") egyik legvitatottabb helyszíne. Noha a bibliai özönvíz történetének – amely a mezopotámiai Gilgames-eposzban is megjelenik – történeti magja lehet egy pusztító regionális (például fekete-tengeri vagy mezopotámiai) áradás, a tudományos konszenzus kizárja egy globális méretű özönvíz tényét.

A formáció környezetében talált tengeri kövületeket és korallmaradványokat, amelyeket Jones az özönvíz bizonyítékaként értelmez, a hivatalos geológia a lemeztektonikával magyarázza. Évmilliókkal ezelőtt ez a terület valóban víz alatt állt (a Tethys-óceán aljzata volt), majd az eurázsiai és arab kőzetlemezek ütközése során emelkedett a jelenlegi, több ezer méteres magasságba.

A hivatalos álláspont szerint a csónak alakú képződmény nem más, mint egy természetes geológiai formáció, egy suvadás, amelyet a talajerózió és a kőzetrétegek elmozdulása formált ilyen szimmetrikus alakúra. Mindazonáltal a helyszín továbbra is mágnesként vonzza a kreacionista kutatókat, és komoly vallásturisztikai jelentőséggel bír a kelet-törökországi régióban.