Csontvázak is bizonyítják a középkori társadalom mély tagozódását

Nemcsak a krónikák, hanem maguk a csontvázak is bizonyítják a középkori társadalom mély tagozódását. A Cambridge-i Egyetem kutatói a város négy különböző temetőjéből származó, több száz éves emberi maradványok izotópos elemzésével mutatták ki: a gazdag szerzetesek, a városi polgárok és a vidéki szegények étrendje biológiai szinten is élesen elkülönült egymástól.

Az Antiquity című régészeti szakfolyóiratban publikált tanulmány az „After the Plague” (A pestis után) projekt részeként készült. A kutatócsoport 220 felnőtt ember csontkollagénjéből vett mintát vizsgált, amelyek a 10. és a 16. század közötti időszakból származnak. A szén- és nitrogénizotópok arányának elemzése lehetővé tette a szakemberek számára, hogy rekonstruálják az elhunytak hosszú távú fehérjefogyasztási szokásait.

Alice Rose (Yorki Egyetem) és John Robb (Cambridge-i Egyetem) vezetésével a kutatók négy különböző társadalmi hátterű temetkezési helyet hasonlítottak össze: egy gazdag ágoston-rendi kolostort, egy szegényeket és betegeket ápoló ispotályt (Szent János Kórház), valamint egy városi és egy vidéki plébániai temetőt.

Az eredmények alapján az ágoston-rendi szerzetesek étrendje kiemelkedően gazdag volt állati eredetű fehérjékben (húsban és halban), ami éles kontrasztban állt a többi csoportéval. A vidéki (Cherry Hinton-i) lakosság csontjaiban mérték a legalacsonyabb izotópértékeket, ami arra utal, hogy ők fértek hozzá a legkevésbé a húshoz és a tejtermékekhez, étrendjük főként növényi alapú volt.

A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása a Szent János Kórház temetőjére vonatkozik. Itt nem egy egységes „szegényréteg” rajzolódott ki, hanem a legváltozatosabb izotópmintázat. Ez azt bizonyítja, hogy az intézményhez nemcsak a nincstelen ápoltak, hanem a személyzet, a jótevők és a tudósok is kötődtek, így a sírkert a társadalom széles keresztmetszetét rejtette.

A vizsgálat cáfolta azt a feltételezést, miszerint a nők és a férfiak étrendje jelentősen eltért volna. Az adatok szerint a társadalmi státusz és a lakóhely (város vs. vidék, kolostor vs. világi élet) sokkal meghatározóbb tényező volt a táplálkozásban, mint a nemi hovatartozás.

A stabil izotópos vizsgálatok a modern régészet egyik legfontosabb eszközévé váltak az elmúlt évtizedekben. A módszer alapja: „Az vagy, amit megeszel.” A táplálékkal bevitt kémiai elemek (mint a szén és a nitrogén) beépülnek a csontozatba, és halálunk után is őrzik az információt.

A Cambridge-i kutatás újdonsága a „teljes város” (whole-town approach) megközelítés: korábban a legtöbb hasonló vizsgálat csak egy-egy szűk csoportra (pl. csak szerzetesekre) fókuszált. Most először sikerült egyetlen településen belül, statisztikailag releváns mintán (220 fő + 133 állatcsont-kontrollminta) kimutatni a társadalmi rétegződés és az étrend közötti közvetlen összefüggést.