Medvét ábrázoló szkíta aranydíszt tártak fel Kazahsztánban

A kazahsztáni Almati mellett végzett leletmentő régészeti ásatások során egy korábban kifosztott szkíta halomsírból került elő egyedülálló, medvét ábrázoló arany ékszer, számolt be a felfedezésről és az ahhoz kapcsolódó ásatási eredményekről az Almati Városi Múzeumok Egyesülete. A feltárt kurgán (halomsír) kora és a benne talált jelentős számú csontváz egyaránt meglepte a szakembereket, akik jelenleg is vizsgálják a szokatlan temetkezési körülményeket.

A régészeti munkálatokat a város Naurizbaj kerületében található Karagajli temetőben végezték az önkormányzat támogatásával. A vizsgált, 25-26 méter átmérőjű és mintegy két és fél méter magas kurgánt a régészek az elsődleges vizsgálatok alapján a kora vaskorhoz, pontosabban a Kr. e. 4–3. századi szkíta korszakhoz rendelték. Bár a halomsírt már az ókorban megrongálták a sírrablók – erre utal a felszínén található három méter széles rablógödör –, a feltárás során jelentős mennyiségű, szétszórt emberi maradványt, valamint szkíta kerámiatöredékeket sikerült felszínre hozni az iszapból.

A lelőhely legértékesebb lelete egy apró, öntött aranyból készült, medvét ábrázoló figura. A tárgy kialakítása és a rajta lévő apró lyukak egyértelműen arra utalnak, hogy az aranydíszt eredetileg egy előkelő személy fejfedőjéhez rögzíthették. Az Almati Városi Múzeumok Egyesületének igazgatója, Lazzat Szagindikova hangsúlyozta, hogy a medvét formázó szobrocska egyedülállónak számít Kazahsztán területén. A szakember szerint a lelet jól illusztrálja a korszak nomád kultúráinak határokon átívelő kapcsolatait, és lehetőséget ad az eurázsiai térség – a Fekete-tenger vidékétől egészen az Altaj-hegységig terjedő – kulturális párhuzamainak mélyebb elemzésére.

A díszítés stílusa és funkciója jól illeszkedik a szkíta elit öltözködési hagyományaihoz. Hasonló fejdíszelemeket már korábban is feltártak a térségben: a híres kazahsztáni „Aranyember” fejfedőjét például egy argalit (vadjuhot) formázó aranydísz koronázta, míg 2014-ben a Kok-Kajnar temetőben egy hópárducot ábrázoló szobrocskát találtak hasonló kontextusban.

A mostani feltárás során a régészeket azonban leginkább a sírban talált csontvázak magas száma lepte meg. Marat Nurpeiszov vezető kutató elmondta, hogy a kurgánban előzetes becslések szerint négy felnőtt és három gyermek maradványait azonosították. Ez a temetkezési gyakorlat kifejezetten szokatlan Kazahsztán területén, ahol az ilyen méretű halomsírokat hagyományosan csupán egy vagy két elit személy számára emelték. A pontos létszám és a rokoni kapcsolatok megállapításához a szakemberek antropológiai és genetikai vizsgálatokat terveznek.

A szkíták (vagy szákák) az eurázsiai sztyeppevidéken a Kr. e. 8. század és a Kr. u. 3. század között domináló, lovasnomád életmódot folytató iráni eredetű népek voltak. Hatalmas területet ellenőriztek a mai Dél-Oroszországtól és Ukrajnától egészen a közép-ázsiai Altaj-hegységig. Társadalmuk erősen militarizált volt, gazdaságuk alapját a nagyállattartás és a szomszédos letelepedett civilizációkkal folytatott kereskedelem (valamint zsákmányszerzés) jelentette. Kultúrájuk egyik legismertebb védjegye az úgynevezett szkíta állatstílus, amely a fegyvereken, lószerszámokon és ékszereken megjelenő, gyakran küzdő vagy stilizált ragadozókat és patásokat ábrázoló ötvösművészeti motívumrendszer.

Az Almati környékén zajló jelenlegi ásatások részét képezik annak az átfogó programnak, amelyet a városi múzeum 2022-ben kezdett el önálló régészeti engedélye birtokában. A szakemberek azóta is folyamatosan végzik az urbanizáció által veszélyeztetett kora vaskori kurgánok leletmentését. Még abban az évben az Alatau kerületben egy bolygatatlan szkíta harcos (Kr. e. 5–2. század) sírját tárták fel aranyberakásos karddal és ezüsttárgyakkal.

A modern technológiát is alkalmazó kutatócsoport 2024-ben olasz és francia szakemberek bevonásával geofizikai vizsgálatokat is végzett a Boraldaj régészeti parkban, amely lehetővé tette a kurgánok belső szerkezetének roncsolásmentes feltérképezését. A most előkerült leleteket a tudományos feldolgozás befejezése után az Almati Múzeumban mutatják majd be a nagyközönségnek.