A budapesti műegyetemen, majd a göttingeni egyetemen tanult. 1903-ban a budapesti egyetemen matematika-fizika szakos tanári, 1904-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1911-től a budapesti műegyetemen a politikai és kereskedelmi számtan című tárgykör magántanára, 1913-34-ben a közgazdasági szakosztály meghívott előadója volt. 1934-től a budapesti műszaki és gazdaságtudományi egyetemen tanított. Az alkalmazott matematika egyik magyar úttörője volt. Nagyszámú tudományos munkájában főleg matematikai statisztikával, biztosítási matematikával és a matematika pedagógiájával foglalkozott.
Garai László volt nádor vezetésével 25 főúr találkozott Németújvárott, ahol III. Frigyes német-római császárt választották magyar királlyá. A Mátyással való nyílt szembenállásra azért került sor, mert a fiatal uralkodó háttérbe kezdte szorítani korábbi támogatóit, Szilágyi Mihályt, Garai Lászlót és Újlaki Miklóst. A király ellenállásukat úgy kívánta megtörni, hogy megfosztotta őket tisztségeiktől. A nyílt pártütésre válaszul Mátyás elrendelte a közfelkelést az új király és támogatói ellen. Az első összecsapás vereséggel ért véget, azonban pár nappal ezután már a Hunyadi sarj került ki győztesen. Az ellenpártot Garai László április 19. előtt bekövetkezett halála komolyan meggyengítette.
Balassagyarmaton látta meg a napvilágot. A Tízek Társaságának tagja, 1847-től Széchenyi munkatársa volt, majd újságíró lett. Az 1850-es években Dickens és Washington Irving műveinek fordításával szerzett irodalmi elismerést. Anyegin-átültetésével Puskint is népszerűvé tette a magyar olvasóközönség körében. Madách Imre barátja és első életrajzírója volt. Nevéhez fűződött az első magyar sportlap, a Lapok a lovászat és a vadászat köréből megindítása 1857-ben. 1859-ben az MTA levelező tagjává választották. Pesten érte a halál 1867. december 11-én.
