Kirándulás közben bukkant bronzkori leletre egy nyolcéves fiú
Egy családi kirándulás közben különleges régészeti leletre bukkant egy nyolcéves fiú az angliai Lake Districtben. George Hughes a Windermere-tó északi végénél, Waterhead közelében játszott és ásott a földben, amikor egy fémtárgy került elő. A leletről később kiderült, hogy egy bronzkori lándzsahegy.
- A nyolcéves George Hughes 2024 novemberében, a Windermere-tó melletti Waterhead közelében talált rá a bronzkori lándzsahegyre.
- A tárgyat először római korinak vélték, de jellegzetes bazális rögzítőfülei alapján a szakértők bronzkori eredetét állapították meg.
- A lándzsahegy vadászfegyver része lehetett, de víz közeli megtalálási helye miatt fogadalmi áldozatként is elhelyezhették.
A felfedezés 2024 novemberében történt, amikor a Manchesterből érkező George édesanyjával, Kate-tel kirándult a tóparton, és a földben először egy gyűrűszerű tárgyra lett figyelmes. A fiú ekkor még nem tudta, hogy egy több ezer éves fegyver hegye került a kezébe.
A tárgyat eleinte római kori leletnek vélték, ám Theodore Muscillo, a brit Portable Antiquities Scheme leletkapcsolati szakértője közelebbről is megvizsgálta. A lándzsahegy alsó részén látható jellegzetes bazális fülek arra utaltak, hogy a tárgy valójában a bronzkorból származik, és ezeken keresztül rögzíthették a fémhegyet a fából készült nyélhez.
Az ilyen kialakítású, köpűs és fülekkel ellátott lándzsahegyek Nagy-Britanniában elsősorban a középső bronzkorból ismertek. Hasonló példányokat nagyjából i. e. 1500–1150 közé kelteznek, bár a Windermere mellett talált darabra a nemzeti park közleménye egyelőre nem adott ennél pontosabb dátumot.
A lándzsát egykor vadászatra is használhatták: a Lake District National Park Authority szerint az ilyen fegyverekkel szarvasra, vaddisznóra, sőt akár farkasra is vadászhattak. A mostani lelet esetében azonban elképzelhető, hogy történetének utolsó fejezete már nem a vadászathoz kapcsolódott.
Marnie Calvert, a nemzeti park történeti környezettel foglalkozó szakembere szerint a megtalálási hely különösen érdekes. Mivel a lándzsahegy közvetlenül egy nagy víz mellett került elő, lehetséges, hogy nem véletlenül veszítették el, hanem fogadalmi áldozatként szándékosan helyezték el. A bronzkorból Európa számos vidékéről ismertek folyókba, tavakba és mocsaras területekre helyezett fémtárgyak, amelyeknek vallási vagy rituális jelentőségük lehetett. A brit északnyugati régió régészeti összefoglalója is számos, vizes környezetből előkerült bronzkori fémtárgyat említ.
A fém maga is nagy értéket képviselt. Egy bronzból készült fegyver előállítása speciális tudást és nyersanyagokat igényelt, így a lándzsahegy nem csupán használati tárgy, hanem tulajdonosának társadalmi helyzetét is jelezhette. Ez tovább erősíti annak lehetőségét, hogy a víz közelében történő elhelyezése tudatos cselekedet volt.
George a felfedezés után meglehetősen sajátos módon gondoskodott a több ezer éves tárgyról: buborékfóliába csomagolta, majd egy, a nagymamája által készített táskában tartotta biztonságban. A leletet később a Lake District történeti környezeti nyilvántartásába is felvették, így a jövőbeli régészeti kutatásokban is szerepet kaphat.
Ez is érdekelhet
A környék egyébként sem ismeretlen a bronzkor kutatói számára. A késő neolitikum és a korai bronzkor idején monumentális kőköröket emeltek a mai Lake District területén, például Burnmoor mellett, később pedig egyre gyakoribbá váltak az egyéni temetkezések és a sírhalmok. A sírokba kerámiákat, ékszereket és fegyvereket is helyeztek.
A most megtalált lándzsahegyet nem tartják elzárva a közönségtől. George és édesanyja az ambleside-i Armitt Museum munkatársaival egyeztetve úgy döntött, hogy a tárgyat kiállítják: a bronzkori lelet 2027 folyamán lesz megtekinthető a múzeumban.
