A föníciaiak indították el a spanyolországi szőlőtermesztést
Az ibériai szőlőtermesztés nem a rómaiakhoz, hanem a térségben évszázadokkal korábban megtelepedő föníciaiakhoz köthető, ahogy az a Current Biology folyóirat legfrissebb számában megjelent spanyol kutatásból kiderül. A huszonnyolc ősi szőlőmag DNS-vizsgálatán alapuló archeogenetikai tanulmány a nyugat-mediterrán borkultúra eredetét kutatja, bizonyítva bizonyos fajták évezredes folytonosságát.
- A Current Biology folyóiratban megjelent új archeogenetikai tanulmány huszonnyolc régészeti szőlőmag DNS-elemzésével vizsgálta az ibériai borkultúra eredetét.
- A kutatás igazolja, hogy a háziasított szőlőfajtákat a föníciaiak vitték be az Ibériai-félszigetre mintegy 3000 évvel ezelőtt.
- A vizsgálatok egy ma is termesztett szőlőfajta, a hebén több mint ezeréves, a Córdobai Kalifátus idejéig visszanyúló mezőgazdasági folytonosságát is bizonyították.
A Carolina Royo, az ICVV-CSIC kutatója által vezetett csoport a Valenciai Egyetem és a CSIC Történettudományi Intézetének bevonásával huszonnyolc régészeti szőlőmag genomját elemezte. A genetikai vizsgálatok igazolták, hogy az Ibériai-félszigeten talált legkorábbi termesztett fajták a Földközi-tenger keleti medencéjében háziasított szőlőkkel állnak rokonságban. Ezek a növények azokkal a föníciai telepesekkel érkeztek a térségbe mintegy 3000 évvel ezelőtt, akik a Krisztus előtti 12. században megalapították a mai Cádizt. Az eddig írásos emlékeken alapuló hipotézist a jelenlegi kutatás elsőként támasztotta alá genetikai bizonyítékkal.
A keleti szőlőfajták a betelepítésüket követően gyorsan kereszteződtek a helyi vad populációkkal. A hibridizáció már a Krisztus előtti 4. századból származó magvakban is kimutatható. A föníciai gyarmatosítás nyomán az őslakosok hamar átvették az importált növény termesztését, így a Krisztus előtti 8. század végére a termelés egyértelműen kereskedelmi jelleget öltött. A kiterjedt ibériai szőlőtermesztés több mint 500 évvel megelőzte a rómaiak megjelenését, ezáltal a borkultúra nem a római hódítás és a romanizáció révén honosodott meg a félszigeten.
A kutatás az eredet tisztázása mellett a szőlőfajták kivételes mezőgazdasági folytonosságára is fényt derített. A szakemberek a középkori magvakat sikeresen kötötték a modern valenciai mazsolaszőlőhöz, és igazolták, hogy a hebén nevű fajtát legalább ezer-egyszáz éve megszakítás nélkül termesztik.
A ma fogyasztott hebén borok olyan tőkék leszármazottaiból készülnek, amelyek már a Córdobai Kalifátus 929-es megalapításakor is termést hoztak. A genetikai vizsgálatok ezt a típust az ibériai borszőlők egyik legfőbb ősaként azonosították, amely számos ma termesztett spanyol fajta alapját adja.
Ez is érdekelhet
A projekt jól illeszkedik az európai archeogenetikai kutatások legújabb vonulatába. A Journal of Archaeological Science folyóiratban 2026 nyarán Oya Inanli, a Yorki Egyetem kutatója publikált tanulmányt nyolcvan etruszk kori toszkánai szőlőmagról, márciusban pedig Ludovic Orlando csoportja a Nature Communications hasábjain tárt fel több ezer éves kapcsolatokat franciaországi leletek elemzésével.
Az ibériai eredmények is tovább árnyalják az ókori mezőgazdasági hálózatok kiterjedtségét, végérvényesen bizonyítva a keleti import és a ma termesztett spanyol fajták közötti genetikai folytonosságot.
