220 éve halt meg Sajnovics János

Nemes tordai és kálózi Sajnovics János 1735-ben született a Fejér megyei Tordason. Tanulmányait a jezsuiták győri iskolájában, majd budai gimnáziumában folytatta. 15 évesen maga is a rend tagja lett, egyúttal minden vagyonáról lemondott bátyja javára. 1751-ben a nagyszombati egyetem (a mai ELTE elődje) hallgatója lett. Pár esztendős pozsonyi tanárkodás után a bécsi jezsuita kollégiumban kezdett teológiát tanulni, de már ekkor kitűntek kiváló matematikai képességei. Elöljárói a híres bécsi udvari csillagvizsgáló intézetbe helyezték, ahol főnöke Hell Miksa csillagász volt. 1766-ban a nagyszombati csillagvizsgáló segédfelügyelője lett.

 

1769. június 3-án volt esedékes a Vénusznak a Nap előtti áthaladása, amitől az asztronómusok a Nap-Föld távolság meghatározását remélték. Az esemény megfigyelésére több expedíciót is szerveztek, lehetőleg minél északabbra, ahol kevesebb volt a zavaró körülmény. VII. Keresztély dán király egy ilyen expedíció vezetésére kérte fel Hell Miksát, aki Sajnovicsot választotta társának, - nem csak csillagászati ismeretei, hanem magyar anyanyelve miatt is. Hell ugyanis a helyszínen akart utánajárni annak a vélekedésnek, hogy a magyar és a lapp nyelv rokonságban áll egymással. A két jezsuita 1768 tavaszán indult útnak és fél évvel később érkezett meg a Jeges-tenger partján fekvő Vardöbe. (Egyes feltételezések szerint a protestáns dán király kudarcukra számítva küldte őket a kietlen északi szigetre, ahol akkor semmilyen feltétel nem volt adott a vizsgálódáshoz.) Sajnovicsék obszervatóriumot építettek (ez ma is látható) és sikerrel figyelték meg mind a belépő, mind a Nap elől távozó Vénuszt, miközben rendkívül pontos méréseket végeztek.

 

Sajnovics Hell javaslatára és támogatásával szorgalmas nyelvészeti és néprajzi gyűjtést is folytatott. Visszafelé hajójukat a vihar a finn határra, Mauersund kikötőjébe vetette, ahol egy Karjalából származó lapp misszionáriussal folytatott beszélgetései nyomán még inkább meggyőződött a nyelvrokonságról. Az anyagot és a szakirodalmat Koppenhágában dolgozta fel, a magyar és a lapp nyelv egyezését bizonyító értekezés vázlatát a koppenhágai akadémián olvasta fel. 1770-ben megjelent a nyomtatott változat Demonstratio idioma Hungarorum et lapporum idem esse, azaz Bizonyítás a magyar és a lapp nyelv azonos voltáról címmel. Ezt 1771-ben követte az átdolgozott és bővített, Nagyszombaton kinyomtatott itthoni kiadás, a Halotti Beszéd szövegének első teljes publikálásával.

A műnek már 1770-ben megjelent a dán, századunk hetvenes éveiben német változata. Magyarul egészen a legutóbbi időkig nem volt hozzáférhető, csak néhány éve készült el a szerző anyanyelvén a fordítás. Sajnovicsot és Hellt a dán akadémia tagjává választották, eredményeit elismeréssel fogadta Mária Terézia is. Sajnovics 1770-ben letette a jezsuita rendben szokásos négy fogadalmat, a nagyszombati egyetemen bölcsészdoktori oklevelet és teológiai magisteri fokozatot szerzett. Ezután Nagyszombatban segédprefektus, majd 1773-tól a budai egyetemen a mennyiségtan tanára és a budai csillagvizsgáló adjunktusa volt. Művének negatív visszhangja miatt azonban további tudományos terveit feladta, a rend feloszlatása után az esztergomi főegyházmegye papja volt.

 

Sajnovics előtt is többen felvetették már a magyar és egy-egy finnugor nyelv rokonságát, de ő volt az első, aki következetesen alkalmazta az összehasonlító módszert. Művének első felében a magyar-lapp nyelvrokonság ellen felhozott érveket cáfolja, a másodikban a rokonság mellett szóló bizonyítékait ismerteti. Munkáját főként alaktani egyezésekre építette, a grammatikai összehasonlítás jobbára csak egymás mellé helyezést jelent, a szintaktikai összevetés szinte teljesen hiányzik. Meg kell említeni, hogy a Demonstratióban önálló betétként szerepel a magyar-kínai nyelv rokonítása is, ekkor Sajnovics Hell elgondolásait ismerteti, saját kommentárjával. A tézis szerint a kínai minden ázsiai nyelv, sőt a magyar őse is; a finnugor nyelvek is az ázsiai nyelvekhez tartoznak, a nyelveket hordozó népek egy központból rajzottak szét.

 

Sajnovics munkája itthon óriási felháborodást keltett, a "halzsíros rokonság" felvetése után Barcsay Ábrahám azt írta: "Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, ki Lappóniából hurcolja nyelvünket". A finnugor nyelvrokonság gondolata csak lassan hódított teret, Sajnovics után három évtizeddel jelent meg Gyarmathi Sámuel Affinitas című munkája, amely már a finnel és észttel is egybevetette nyelvünket. A 19. század második felében Hunfalvy Pál, Budenz János bebizonyították, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek családjába tartozik - igaz ennek érdekében valóságos szakmai háborút kellett vívniuk a török rokonság híveivel.

 

(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)