Titokban őrzött amatőr fotókból nyílt 1956-os kiállítás a nemzeti könyvtárban

Az 1956-os forradalom átlagembereinek vizuális és szóbeli emlékeit feldolgozó tárlat nyílt a fővárosban: az Országos Széchényi Könyvtár Kápolnatermében bemutatott, január 29-ig megtekinthető kiállítás a pártállami évtizedek alatt titokban őrzött amatőr fotográfiákat és a résztvevőkkel felvett életútinterjúkat rendezi közös tematikus keretbe.

A tematikus csoportokba rendezett fényképeket interjúrészletek egészítik ki, amelyeket a kiállítótérben elhelyezett monitorokon lehet megnézni. Az elhangzott rövid történetek és a forradalom képi dokumentációja együttesen fest képet arról, hogyan élték meg ezt a két hetet a hétköznapi emberek és az események alakítói.

A képek és az interjúk személyes emlékeken keresztül mutatják be a forradalom napjait. Ez a személyes hangvétel az újabb nemzedékek tagjainak is segíthet abban, hogy feltehessék a történelmi időszakhoz kapcsolódó saját kérdéseiket - mondta Bokodi-Oláh Gergely, a könyvtár kutatási és különgyűjteményi főosztályvezetője a tárlat megnyitóján.

Mint mondta, a forradalom és az utána következő évtizedek tapasztalata családi történetekben, kimondott és elhallgatott mondatokban is tovább él. "Ezért is fontos az a találkozás, amelyre a most megnyíló kiállítás lehetőséget ad. Az ’56 jelentései cím arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk, mit jelentettek a forradalom napjai azoknak, akik átélték őket, és mit jelentenek nekünk hetven évvel később. Mit őriz meg egy fénykép, és mit tud hozzátenni egy interjú mindehhez" - mondta.

Kiemelte, hogy a tárlaton látható amatőr felvételek és az interjúrészletek egymást kiegészítve viszik közel a látogatókhoz az eseményeket. "Voltak, akik személyes kockázatot vállalva rejtették el a felvételeket, mások kamera előtt idézték fel, amit átéltek, és ezzel lehetővé tették, hogy emlékeik a következő nemzedékek számára is hozzáférhetők legyenek" - fogalmazott.

"Azt javaslom, hogy nézzük ezt a kiállítást úgy, hogy az amatőr fotósok ismeretlen krónikások. Mint a krónikák hőskorából, amelynek számos darabja itt őrződik, ebben a gyűjteményben" - fogalmazott megnyitó beszédében Rainer M. János történész.

Az OSZK gyűjteményéből válogatott képek és interjúrészletek a forradalom mindenkire érvényes közös jelentését igyekeznek bemutatni. A képeket olyan fogalmak köré csoportosították a rendezők, mint a sajtószabadság, a szolidaritás, a jelképrombolás és alkotás, a gyász, vagy a kizökkent világ. A forradalom kollektív emlékezetében fontos szerepet töltött be a szóbeli hagyomány, különösen, amikor a forradalom témáját tabusította a Kádár-rendszer. A forradalom tanúival, résztvevőivel és alakítóival készített életútinterjúk - amelyekben megszólal mások mellett Bacsó Péter filmrendező, Bereményi Géza író, Bibó István politikus, Göncz Árpád volt köztársasági elnök, Kosáry Domokos történész, Vásáry Tamás zeneszerző, vagy Zwack Péter üzletember - megőrizték a forradalom szóbeli emlékezetét is.

Rainer M. János kiemelte: a kiállítás során arra érdemes figyelni, hogy ezeket a képeket és azok jelentéseit Magyarországon több mint 30 éven át "a politika szigorított börtönében tartották" . A történész megjegyezte: 1989-ben ugyan "szabadlábra kerültek", de szerinte az állam később is megpróbált beleszólni az értelmezésükbe, miszerint "van az egy igaz történet, és vannak a melléktörténetek, amelyek hát nem sokat érnek".

"Egy közgyűjtemény természetesen nem fogságban tartja a történetek alapját képező krónikák anyagát, hanem őrzi, rendezi, hozzáférhetővé teszi, kutatást végez benne a saját apparátusával, és - mint ahogy itt látjuk - jelentésekkel látja el" - fejtette ki, hozzátéve, hogy ez lenne az ideális helyzet.

"Ha most valamit kívánhatok a játék kedvéért, születésnapján, a 70 éves ősz öreg 1956-nak, akkor az valami ilyesmi, amit itt látunk. Az, hogy hallgassák meg minél többen a történeteit, hallják meg az öreg kérdéseit és alkossanak saját történeteket róla" - mondta Rainer M. János. "Hallják meg az üzeneteit, akkor is, ha olykor felettébb avítttnak ható nyelvezetben szólal meg. (…) Ki beszél ma már munkástanácsokról? Ki beszél a tervgazdaság megjavításáról? Vagy a beszolgáltatás reformjáról? De beszélünk-e eleget szabadságról? Beszélünk-e eleget értelmes társadalmi önszerveződésről, cselekvésről, hogyha kell? Szóval azt kívánom, hogy ünnepeljék derűs lélekkel az öreget október 23-án, mert ez a szabadság ünnepe, és nem a gyászé" - zárta gondolatait.