Újabb bizonyíték került elő a rejtélyes Rohonci kódex keletkezéséről
A titokzatos Voynich-kézirat mellett az egyik legnagyobb hazai történelmi rejtélyként számon tartott Rohonci kódex keletkezésének körülményeit egy újonnan felfedezett 16. századi levél helyezi teljesen új megvilágításba. A kutatást bemutató tanulmány a Cryptologia című tudományos folyóiratban jelent meg egy magyar történész-kutatócsoport közlésében. Az 1571-ben kelt irat és a hozzá csatolt mellékletek egyértelműen cáfolják azt a korábbi feltételezést, miszerint a kódex egy 19. századi modern hamisítvány lenne.
- A Magyar Nemzeti Levéltárban egy 1571-es levél mellett megtalálták a Rohonci kódex titkosírásával készült kéziratlapokat.
- A felfedezés egyértelműen bizonyítja, hogy a különleges írásrendszer már a 16. században is használatban volt.
- A kutatók szerint a kódex szerzője egy művelt, de a környezete gúnyolódásától rettegő, visszahúzódó írnok lehetett.
A felfedezést a Magyar Nemzeti Levéltár 16. századi levelezéseinek digitalizálási programja tette lehetővé, amelynek során Hanák Béla történész egy figyelmen kívül hagyott, különleges mellékletekkel ellátott okiratra bukkant.
A levelet Porhócs Farkas, a toronyi birtok intézője írta a földesurának, Batthyány Boldizsárnak. A levélben a tiszttartó egy titokzatos írnokról, egy úgynevezett deákról tesz jelentést, aki vonakodott személyesen a főúr elé járulni, attól tartva, hogy a többi írnok kinevetné a munkáját. Porhócs a levél mellékleteként elküldte a szóban forgó deák keze írását, amely összesen négy olyan oldalt tartalmazott, amelyet a Rohonci kódexből már ismert, azonosítatlan szimbólumrendszerrel vetettek papírra. A kutatócsoport megállapította, hogy az írnok művelt személy lehetett, azonban a származási helye a meglévő információk alapján továbbra is bizonytalan.
A kutatók – Láng Benedek, Bobory Dóra, Király Levente Zoltán és Tokai Gábor – részletes elemzésnek vetették alá a mellékleteket, és megállapították, hogy azok fizikai tulajdonságai eltérnek a kódex lapjaitól. A frissen felfedezett papírok kissé nagyobbak és négyzetesebbek, emellett a sorok közötti távolság és az íráskép léptéke is különbözik az eredeti könyvben látottaktól.
Ez a fizikai eltérés azt bizonyítja, hogy az egyedi írásrendszert feltaláló személy a saját kódrendszerét legalább két, egymástól független kézirat elkészítéséhez is aktívan használta. Az egyik dokumentum pontos, 16. századi datálása végérvényesen eloszlatta azokat a kételyeket, amelyek szerint a művet csupán a 19. században hozták volna létre.
A dokumentum tartalmának megfejtése az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépéseket mutatott. A kutatócsoport munkája nyomán az eredeti kódex tartalmának mintegy 98 százaléka azonosíthatóvá vált, és a fordítások alapján a szöveg egész mondatokat tartalmaz a Miatyánkból, az Üdvözlégyből és az utolsó vacsora történetéből.
Az új levélmellékletekben talált négy oldal szövege a megfejtési kulcs alkalmazásával szintén koherens eredményt adott, és a vizsgálat kiderítette, hogy ezek a sorok Lukács evangéliumának részleteit tartalmazzák. Az új lelet kronológiai kihívás elé állította a szakértőket, mivel a kódex létrejöttét eddig az 1590-es évekre, a Károli-biblia megjelenésének időszakára datálták, ám az 1571-es levél alapján a kötet egyes fejezetei már jóval korábban elkészülhettek.
A Rohonci kódex eredetileg az Ausztriához tartozó, egykor Rohoncnak (ma Rechnitz) nevezett településről kapta a nevét, ahol a Batthyány család jelentős könyvtárat tartott fenn. A mintegy 448 oldalas, apró, ismeretlen szimbólumokkal és több mint nyolcvan illusztrációval ellátott könyv 1838-ban került a Magyar Tudományos Akadémia birtokába gróf Batthyány Gusztáv adományaként.
Kezdetben a kutatók ősi magyar rovásírásos emléket sejtettek benne, a 19. század végére azonban az akadémiai álláspont szkeptikussá vált, és a kötetet hamisítványnak minősítve hosszú időre a tudományos érdeklődés perifériájára szorították. A kódex azonosítatlan betűkészlete évtizedeken keresztül áthatolhatatlan akadályt jelentett a nyelvészek számára.
Ez is érdekelhet
A kódex és a most megtalált levél egy olyan korszakban keletkezett, amelyet a török háborúk, a vallási konfliktusok és a reformáció terjedése határozott meg. Batthyány Boldizsár korának kiemelkedő, széles látókörű főura volt, aki élénken érdeklődött a botanika, a nyugati orvoslás és az alkímia iránt, könyvtára pedig európai szinten is jelentősnek számított.
Az 1571-es levélváltás rávilágít a 16. századi főúri udvarok belső dinamikájára, ahol az írástudók, a titkárok és a tudósok bonyolult, sokszor vallási felekezetek által is terhelt viszonyrendszerben dolgoztak. Noha a Rohonci kódex pontos funkciója és a szerző személyazonossága továbbra is rejtély, az új dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy a különleges jelrendszer valódi, 16. századi szellemi alkotás.
