Roncs helyett megkövesedett fatörzseket találtak Amelia Earhart gépének kutatói

2026. október 19.-Múlt-kor

Csalódással zárult az a csendes-óceáni expedíció, amely a híres pilóta, Amelia Earhart 1937-ben eltűnt repülőgépének roncsait próbálta azonosítani egy lakatlan szigeten. A The Guardian beszámolója és a kutatást támogató Purdue Egyetem közleménye szerint a műholdképeken repülőgépnek tűnő objektum valójában egy fatörzsekből álló halom volt. A fadarabokat borító karbonátos réteg csillogása tévesztette meg a kutatókat, így a repüléstörténet egyik legrégebbi rejtélye továbbra is megoldatlan maradt.

Összefoglaló
  • Egy amerikai expedíció Amelia Earhart repülőgépének roncsait kereste egy lakatlan csendes-óceáni atollon.
  • A kutatócsoport műholdképek alapján vizsgálta át a Kiribatihoz tartozó Nikumaroro szigetének partvidékét.
  • A fémesnek tűnő tárgyról kiderült, hogy csupán egy megkövesedett korallhomokkal borított fatörzshalom.

A kutatás előzményét a 2020-ban készült műholdas felvételek jelentették, amelyeken egy hosszúkás, fehér színű objektum rajzolódott ki a Kiribatihoz tartozó Nikumaroro atoll sekély vizében, a Taraia-félsziget közelében. Bár a területet ismerő szakértők egy része már korábban is kidőlt fának vélte a képződményt, Richard Pettigrew, az amerikai Archaeological Legacy Institute vezetője további légi felvételek alapján úgy gondolta, hogy az objektum fémes csillogása egy repülőgéproncsra utal.

A feltevést az indította el, hogy a sziget régóta az egyik legvalószínűbb helyszínnek számít a pilótanő kényszerleszállásával kapcsolatban. A 17 fős kutatócsoport többnapos hajóút és a kedvezőtlen időjárás okozta késések után érte el a korallzátonyokkal övezett lakatlan területet.

A helyszínre érkező szakemberek négy napon keresztül végeztek kutatásokat a parton, a gyanús objektum körül pedig fémkereső műszereket is bevetettek. Steve Schultz, az expedíciót támogató Purdue Egyetem munkatársa a vizsgálatok lezárása után megerősítette, hogy nem sikerült megtalálniuk a repülőgépet. A fémes csillogást valójában egy természetes folyamat okozta, a fatörzseket ugyanis vékony karbonátos réteg vonta be, amely a vízben megtévesztő, fémszerű tükröződést eredményezett.

A kutatók által a környéken talált egyéb törmelékeket is hasonló, korallhomokból összeállt kemény bevonat borította. Az expedíció munkáját ráadásul a helyi élővilág is megnehezítette, a csapatnak a part menti hajón kellett éjszakáznia a szigeten nagy számban élő, élelem után kutató pálmatolvaj rákok miatt.

Az expedíciót részben az indianai Purdue Egyetem finanszírozta, amellyel Amelia Earhart egykor szoros kapcsolatot ápolt. A pilótanő oktatóként és mentorként segítette az intézmény fiatal női hallgatóit, az egyetem pedig korábban anyagilag is támogatta a repülő laboratóriumként ismert, módosított Lockheed Electra 10-E típusú gépének beszerzését.

A kutatók figyelme nem véletlenül irányult Nikumaroro szigetére, mivel a korábbi évtizedek expedíciói már találtak itt egykori táborozásra utaló nyomokat. A lakatlan atollon előkerült egy 1930-as évekből származó női cipő, valamint egy szeplők elleni kozmetikai krém üvegtégelye is, amelyeket sokan az eltűnt pilótanőhöz kötöttek.

Amelia Earhart a repülés történetének egyik legkiemelkedőbb alakja volt, aki első nőként repülte át leszállás nélkül, egyedül az Atlanti-óceánt. A pilótanő és navigátora, Fred Noonan 1937-ben indult útnak, hogy az Egyenlítő mentén haladva körberepüljék a Földet.

A páros a Pápua Új-Guineából a Howland-sziget felé tartó szakaszon tűnt el nyomtalanul a Csendes-óceán felett, miután rádiókapcsolatuk megszakadt az őket segítő hajókkal. Eltűnésüket követően az amerikai kormány a történelem egyik legnagyobb és legköltségesebb légi és tengeri kutatóakcióját indította el, amely azonban nem hozott eredményt. Az esetet követően a gépet és a legénységet hivatalosan is elveszettnek nyilvánították.

Az eltűnés pontos körülményei az elmúlt közel kilenc évtizedben számtalan elméletnek és találgatásnak adtak alapot a kutatók és a laikusok körében egyaránt. A hivatalos álláspont szerint a repülőgépből kifogyott az üzemanyag, és a nyílt óceánba zuhant, de a lakatlan szigeten történő kényszerleszállás teóriája mellett más elképzelések is tartják magukat.

A legelterjedtebb alternatív magyarázatok közé tartozik, hogy a pilótákat a japán fegyveres erők fogságba ejtették, vagy hogy Earhart túlélte az esetet, és később álnéven élt tovább az Egyesült Államokban. A mostani expedíció bár kizárt egy ígéretesnek tűnő nyomot, a Purdue Egyetem közleménye szerint a helyszíni adatok pontosítása révén mégis hozzájárult a rejtély tudományos igényű tisztázásához.