Azonosították a több mint száznegyvenezer éves sárkányembert

Két új kutatás igazolta, hogy a Kína északkeleti részén felfedezett, mintegy 146 ezer éves, sárkányemberként ismert koponya egy gyenyiszovai emberhez tartozott. A Cell és a Science tudományos folyóiratokban publikált tanulmányok eredményei új lehetőséget teremtenek a neandervölgyiekkel közeli rokonságban álló, kihalt embercsoport anatómiájának és elterjedésének megismerésére.

A Kína északkeleti részén fekvő Hejlungcsiang tartományban, Harbin városának közelében előkerült, szinte teljes épségben fennmaradt koponya egy mintegy 146 ezer évvel ezelőtt élt emberelődhöz tartozott, amelynek anatómiai sajátosságait 2021-ben vizsgálták meg először részletes tudományos elemzés keretében. A kutatók akkor úgy vélték, hogy a lelet egy korábban ismeretlen emberfajt képviselhet, ezért a Homo longi tudományos nevet javasolták számára, amelynek jelentése: sárkányember. A gyenyiszovai emberekről korábban elsősorban töredékes fosszíliák alapján rendelkeztek információkkal a szakértők, ezért a harbini lelet azonosítása jelentős előrelépést jelent az emberi evolúció kutatásában.

A Kínai Tudományos Akadémia Csou-mej Fu (Qiaomei Fu) vezette kutatócsoportja először a koponya sziklacsontjából és fogmintáiból próbált genetikai adatokat kinyerni, ezek a kísérletek azonban nem jártak sikerrel. Ezt követően az egyetlen megmaradt őrlőfog felszínén található, mindössze 0,3 milligramm tömegű megkövesedett fogkőből sikerült ősi mitokondriális DNS-t azonosítaniuk a kutatóknak, a vizsgálatot azonban jelentősen megnehezítette, hogy a mintában található emberi genetikai szekvenciák mintegy 80 százaléka modern eredetű szennyeződésnek bizonyult, amelyet el kellett különíteni az ősi DNS-től. A fennmaradó genetikai anyag elemzése végül igazolta, hogy a harbini egyén a gyenyiszovaiak egyik korai fejlődési ágához tartozott, amelynek képviselőit korábban Szibériában is azonosították.

Ezzel párhuzamosan egy másik kutatócsoport a koponya sziklacsontjából vett két mintát elemezte, ám a genetikai anyag helyett ezúttal a csontban fennmaradt ősi fehérjéket vizsgálták. A szennyeződések kiszűrését követően összesen 95 fehérjét azonosítottak, amelyekből 19 299 peptidet, vagyis a fehérjéket felépítő rövidebb aminosavláncot sikerült rekonstruálniuk. Ez lényegesen több fehérjeadatot szolgáltatott, mint amennyit korábban más ősi emberi maradványokból sikerült kinyerni, így a kutatók részletesebb összehasonlító elemzést végezhettek. Ennek során a harbini lelet fehérjeszekvenciáit a gyenyiszovaiak, a neandervölgyiek, a modern emberek és más emberszabásúak ismert adataival vetették össze, és egy olyan aminosavváltozatot azonosítottak, amely nagy bizonyossággal a gyenyiszovaiakhoz köthető. Az eredményeket egy átfogóbb statisztikai vizsgálat is megerősítette, amely az alkalmazott referenciaadatoktól függően 98–100 százalékos megbízhatósággal sorolta a harbini koponyát a gyenyiszovaiak közé. 

A felfedezés azért is jelentős, mert a kutatók korábban elsősorban néhány fog, állkapocscsont és más töredékes fosszília alapján próbálták rekonstruálni ennek a kihalt embercsoportnak a megjelenését és anatómiai sajátosságait. A szinte teljes épségben fennmaradt harbini koponya azonban most először lehetővé tette, hogy a szakemberek részletesen megvizsgálják egy molekuláris módszerekkel is azonosított gyenyiszovai ember koponyájának felépítését, arcvonásait és jellegzetes csonttani sajátosságait. Az így szerzett ismeretek a későbbiekben más, bizonytalan besorolású emberi fosszíliák azonosítását is elősegíthetik.

A kutatás emellett a gyenyiszovaiak egykori földrajzi elterjedéséről alkotott képet is jelentősen bővíti, hiszen a kihalt embercsoport jelenlétét korábban Szibériában, a Tibeti-fennsíkon és Tajvanon előkerült maradványok alapján sikerült igazolni. A Harbin térségéből származó, mintegy 146 ezer éves koponya most Északkelet-Kínát is felhelyezi erre a térképre, ami arra utal, hogy a gyenyiszovaiak Ázsia jóval nagyobb területén élhettek, mint azt a korai leletek alapján feltételezték. Az egymástól igencsak eltérő lelőhelyek egyúttal azt is bizonyítják, hogy ez az embercsoport rendkívül változatos természeti környezetben fordult elő, a hideg, magashegységi fennsíkoktól az alacsonyan fekvő síkságokon át egészen a szubtrópusi területekig. Mindez újabb támpontokat nyújthat annak megértéséhez, hogy a gyenyiszovaiak miként terjedtek el Ázsiában, és milyen környezeti feltételekhez voltak képesek alkalmazkodni.

A kutatások ugyanakkor nem oldották meg véglegesen a koponya rendszertani besorolásának kérdését, mivel továbbra is bizonytalan, hogy a 2021-ben javasolt Homo longi elnevezés érvényben maradhat-e. A gyenyiszovai ember megnevezés ugyanis nem hivatalos fajnév, hanem egy olyan kihalt embercsoportot jelöl, amelyet eredetileg genetikai vizsgálatok alapján azonosítottak, és amelynek pontos rendszertani helyzete máig vitatott. Ezzel szemben a Homo longi egy tudományosan javasolt fajnév, amelyet a harbini koponya anatómiai sajátosságai alapján vezettek be, még mielőtt annak gyenyiszovai eredetét sikerült volna igazolni. Az új eredmények tehát azt bizonyítják, hogy a Homo longi néven leírt koponya egy gyenyiszovai emberhez tartozott, ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a két elnevezés automatikusan egymás megfelelőjévé válik. Ehhez ugyanis tisztázni kellene, hogy a gyenyiszovaiakhoz sorolható többi fosszília ugyanahhoz a fajhoz tartozott-e, illetve nem írták-e le valamelyiküket korábban más tudományos néven. Utóbbi esetben a nevezéktani elsőbbség szabálya alapján akár egy régebbi fajnév is előnyt élvezhetne a Homo longi elnevezéssel szemben. A harbini koponya mindenesetre fontos összehasonlítási alapként szolgálhat más, bizonytalan besorolású ősi emberi leletek azonosításához, hozzájárulva a gyenyiszovaiak evolúciós történetének pontosabb rekonstruálásához.