Egyiptom a párizsi zavargások miatt visszaköveteli ókori műtárgyait

A francia fővárosban zajló heves zavargások és a Louvre bezárása miatt az egyiptomi hatóságok ismét felvetették a külföldön őrzött ókori egyiptomi műtárgyak hazaszállításának kérdését. A nemzetközi hírügynökségi beszámolók alapján az afrikai ország szakemberei a franciaországi közgyűjtemények biztonsági garanciáit vitatják. A politikai instabilitás felerősítette a korábban illegálisan kivitt ókori leletek visszaszolgáltatására irányuló diplomáciai és szakmai törekvéseket.

Záhi Havássz egyiptológus, korábbi régiségügyi miniszter rámutatott arra, hogy a múzeumi gyűjtemények biztonsága körüli aggodalmak új lendületet adhatnak a repatriálási követeléseknek. A szakember szerint a jelenlegi instabil helyzet ráirányítja a figyelmet a külföldi intézmények sérülékenységére, ami megkérdőjelezi az ott kiállított ókori emlékek védelmét.

Havássz hangsúlyozta, hogy a történelmi és jogi keretek figyelembevételével haladéktalanul újra kell tárgyalni az illegálisan külföldre hurcolt nemzeti örökség sorsát. Az egykori miniszter nyilatkozatában kitért arra, hogy Franciaország számos felbecsülhetetlen értékű leletet birtokol, amelyeket korábbi expedíciók során tártak fel vagy egyiptomi uralkodók ajándékoztak az európai államnak.

A nyilatkozatban megemlített franciaországi műtárgyak között szerepel többek között Ramszesz, Ehnaton és Amenhotep egy-egy szobra, valamint Nofertiti aranymaszkja is. A Záhi Havássz Régészeti és Örökségvédelmi Központ hivatalos felszólításban kérte a francia hatóságokat és a múzeum vezetőségét a legszigorúbb biztonsági intézkedések bevezetésére a polgári engedetlenség idején. Magdi Saker, az egyiptomi Turisztikai és Régiségügyi Minisztérium vezető régésze szintén megerősítette a Louvre kiállítótermeinek és raktárainak soron kívüli felülvizsgálati igényét. A tisztviselő a francia és az egyiptomi hatóságok közötti szorosabb koordináció kialakítását szorgalmazza a potenciális kockázatok elkerülése érdekében.

Saker tájékoztatása alapján a Louvre egyiptomi gyűjteménye jelenleg több mint 55 000 műtárgyat foglal magába, amelyekből nagyjából 6000 darab látható az állandó kiállításokon. Ez a hatalmas kollekció az ókori egyiptomi civilizáció szinte teljes időrendjét lefedi, beleértve a különálló római és kopt kori galériákat is. A legkiemelkedőbb párizsi leletek közé tartozik a taniszi nagy szfinx, az úgynevezett Ülő írnok szobra, a denderai zodiákus, valamint egy monumentális Ka-szobor. A minisztériumi szakember egyértelműsítette, hogy a jogi folyamatok során élesen el kell választani a jelenleg kint őrzött tárgyak fizikai védelmét a tudományosan és jogilag bizonyíthatóan illegálisan eltulajdonított darabok visszakövetelésétől.

A franciaországi és egyiptomi kulturális kapcsolatok, valamint a műtárgyak felhalmozása a 18. század végére, Bonaparte Napóleon 1798-as egyiptomi hadjáratára vezethető vissza. A katonai expedíciót kísérő tudósok és rajzolók munkája nyomán Európában széleskörű egyiptománia bontakozott ki, amely évtizedekig meghatározta a nyugati múzeumok gyűjtési stratégiáját.

A 19. század folyamán a francia régészek, köztük Auguste Mariette, meghatározó szerepet játszottak a Nílus-völgyi ásatások irányításában és a helyi műemlékvédelem intézményesítésében. Ebben az időszakban az oszmán fennhatóság alatt álló Egyiptom vezetői politikai és diplomáciai megfontolásokból maguk is számos eredeti műkincset ajándékoztak az európai nagyhatalmaknak.

A nemzeti kulturális örökség visszaszolgáltatásának kérdése az utóbbi évtizedekben a globális múzeumi szakma egyik legvitatottabb területévé vált. A korábbi birodalmi központok nagy enciklopédikus múzeumai sokáig a tárgyak egyetemes bemutathatóságára és a biztonságos őrzési körülményekre hivatkozva utasították el a hazaszállítási kérelmeket.

A származási országok, köztük Egyiptom és Görögország azonban egyre határozottabban lépnek fel a vitatható körülmények között megszerzett nemzeti kincseik visszaszerzése érdekében. A modern nemzetközi egyezmények és az etikus gyűjteménykezelési irányelvek terjedése fokozatosan rákényszeríti a nyugati intézményeket a proveniencia, vagyis a műtárgyak eredetének és megszerzési körülményeinek szigorú felülvizsgálatára.