Elfeledett magyar művésznők életművét mutatja be a Nemzeti Galéria legújabb kiállítása

Hatvan magyar képzőművésznő mintegy 130 alkotásán keresztül mutatja be a nők érvényesülésének történetét a Magyar Nemzeti Galéria Elhivatottak című kiállítása. A 2027. február 14-ig látogatható tárlat a 19. század végétől az 1950-es évekig követi nyomon, miként vívták ki helyüket a női alkotók a férfiak által uralt művészeti életben, miközben számos, mára feledésbe merült művésznő munkásságát is a figyelem középpontjába helyezi.

Az időszaki kiállítás mintegy másfél évszázad magyar női alkotóinak műveiből mutat be átfogó, a térhódítás-térfoglalás koncepciójához igazodó válogatást. A Kopócsy Anna és Drienyovszki Zsófia által rendezett tárlat ugyanakkor korántsem tekinthető egyszerű kronológiai áttekintésnek: az alkotások tematikus csoportosítása a mester és tanítvány kapcsolatoktól kezdve a a női alkotók avantgárdhoz fűződő viszonyán át az anyasághoz kapcsolódó, mítosztalanító ábrázolásokig számos olyan területét felvillantja a női létnek, amelyek reprezentációja sokáig háttérbe szorult a művészeti életben.

Az október 19-ei sajtóbejáráson Vígh Annamária, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese kiemelte: a tárlat egyik legfőbb célja, hogy a lehető legteljesebben mutassa be azt a folyamatot, ahogy a hazai művésznők kivívták méltó helyüket a férfiak által uralt művésztársadalomban. A teljesség érdekében a Galéria több alkotást is külsős intézményektől kért kölcsön, így olyan művek kerülhettek egymás mellé, amelyeket korábban még nem láthatott együtt a közönség. Az igazgatóhelyettes ezek mellett kiemelte, hogy a női képzőművészek munkássága és sajátos nézőpontja napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap mind a tudományos kutatásokban, mind a muzeológiai diskurzusban - ezért is vállalkoztak a Magyar Nemzeti Galéria szakértői arra, hogy minden eddiginél alaposabban mutassák be a 20. század első felében alkotó magyar művésznők munkásságát. 

A tizenöt tematikus egységből álló kiállítás kulcsfogalma a térfoglalás, amely nem csupán a művészeti szerepvállalás növekedésére, hanem a korábban nők számára "tiltott" terek konkrét meghódítására is vonatkozik. A 20. század az az időszak, amikor az asszonyok és a fiatal lányok szép lassan férfi kíséret nélkül is megjelenhettek a modern élet és kultúra olyan megszokott, de sokáig az ellenkező nem számára fenntartott intézményeiben, mint például a kávéházak és a nagyvárosi utcák. Ezek a változások pedig lehetővé tették, hogy a művésznők saját tapasztalataikra támaszkodva, a korábban kevésbé érvényesülő női nézőpontból örökítsék meg a nagyvárosi élet ezen jellegzetes helyszíneit és mindennapjait - bár néhányaknak a kor elvárásai miatt mindezt szintén festő férjük neve alatt kellett megtenniük.

A műfajok szintjén szintén hatalmas változás figyelhető meg: míg ugyanis a századfordulón a női művészeket elsősorban a virágcsendéleteket festő műkedvelők alakjával azonosították, addig a 20. században fokozatosan leváltja ezt a típust a professzionális művésznő alakja, aki munkáit a műtárgypiacon is képes önállóan értékesíteni, sőt akár meg is tud élni ebből. A kiállításon látható önarcképek és aktok ezt a professzionalizmust támasztják alá, hiszen olyan műfajokban mutatják be a női alkotók jártasságát, amelyek művelése a magas szintű szakmai képzettség fontos bizonyítékának számított. Érdekesség, hogy a tárlat első szekciójának felépítésében konkrétan is megjelenik ez a téma: az itt látható négy kép közül Ferenczy Károly Festőnő című alkotása inkább a hagyományos, kedvtelésből festegető fiatalasszony motívumát jeleníti meg, szemben a vele szemben elhelyezkedő Paczka Ferencné Wagner Cornelia Mítosz (Az asszony, akinek művésszé kellett válnia) című, oltárszerű alkotásával, amely már a női művészlét nehézségeit és kihívásait dolgozza fel. 

A térfoglalás a fentebb ismertetett példák mellett a különböző technikák meghódításában is tetten érhető: Ferenczy Noémi például a korábban csaknem feledésbe merült, korábban kizárólag férfiak által művelt technikát, a gobelinkészítést élesztette újra, míg a kiállítás elején fényképen is látható Kövesházi Kalmár Elza a szintén tipikus férfifoglalkozásnak számító szobrászatban ért el jelentős sikereket. A kiállítás különböző szekcióiban emellett az anyaság és a modern női lét közötti ellentétek is nagy szerepet kapnak - ez előbbi téma egyik kiemelt alkotása a tárlaton Muzslai Kampis Margit Szoptató anya című festménye, amely az idealizált anyakép helyett egy végletekig kimerült asszonyt jelenít meg. 

A fentebbiek mellett a tárlat segítségével az érdeklődők pontosabb képet kaphatnak arról is, hogyan vált az emberi test a női művészek alkotásain az önkifejezés fontos eszközévé, miként jelentek meg a második világháború traumái és a háború utáni társadalmi változások a képzőművészetben, valamint azt is megtudhatják, ki volt az első női újságrajzoló. A kiállításon többek között Anna Margit, Dénes Valéria, Ferenczy Noémi, Gedő Ilka, Gráber Margit, Lesznai Anna, Schaár Erzsébet, Szántó Piroska és Vajda Júlia alkotásai szerepelnek, de az Új Nyolcak művészcsoport munkássága is helyet kapott a sokszínű palettán. A bemutató összeállításakor a kurátorok külön figyelmet fordítottak azokra a művészekre - köztük Beöthy-Steiner Annára, Gross-Bettelheim Jolánra, Anton Prinnerre és Reigl Juditra - akik külföldön keresték szakmai kiteljesedésük lehetőségét, és később nemzetközi elismertségre tettek szert. 

A tárlat egyik legfontosabb célkitűzése azoknak a művésznőknek az újrafelfedezése, akik saját korukban ismert alkotóknak számítottak, később azonban részben vagy teljesen kiszorultak a köztudatból. Közéjük tartozik többek között Baranyai Ilona, Bacher Rózsi, Barta Mária, Endresz Alice, Földes Lenke, Kampis Margit, Kalivoda Kata, Kiss Vilma és Zemplényi Magda, akiknek munkái a magyar művészeti élet kevésbé ismert területeiről adnak pontosabb képet. 

A kiállításhoz tudományos katalógus is készült, amely a női képzőművészet elméleti kérdései mellett az 1890 és 2025 között Magyarországon megrendezett női művészeti kiállítások történetét is feldolgozza. A múzeum emellett az olvasási és szövegértési nehézségekkel élő látogatók számára külön kísérőkiadványt állított össze, hogy a bemutatott művek és történelmi összefüggések szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé váljanak. A 2027. február 14-ig látogatható tárlat a magyar művészettörténet kevésbé ismert fejezeteinek feltárásával a női alkotók szerepének újraértékeléséhez is hozzájárulhat.